Összekészülve nekiindultunk a férjemmel teljes menetfelszerelésben egy kis esti futkározásnak. De majdnem gyorsan vége is lett, mert már a bejárati ajtónál elakadtunk. Vagyis már az ajtón kívül.:)
Ugyanis szépen becsuktuk és épp be akartuk zárni, amikor nem sikerült még a kulcsot sem beledugni a zárba...mert már belül volt egy...csak azt elfelejtettük...:)
Nem ez volt az első alkalom, de csak egyszer fizettünk érte egy fájó összeget, hogy egy szaki kinyissa. Azóta már megoldjuk magunk, csak az volt most a nehezítés, hogy se telefon, se iratok.....csak egy kulacs volt nálunk.:)
Körbejártuk a lépcsházat, a garázst, stb. megfelelő eszközt keresni...és mázlisták voltuk.:)
Bár ha nem találtunk volna semmit, akkor becsöngetünk az egyik szomszédhoz segtségért.:)
Pár perc bénázás után sikerült végre bejutni...kulcs ki...ajtón ki...ajtó bezár...indulás futni.
Ezután a mai futás vidáman indult, ismét zenei aláfestéssel:
Táv: 4 km
Összidő: 35'30"
Átlagpulzus: 156 bpm
Átlagsebesség: 6,76 km/h
Tempó: 8'52" min/km
A tüdőm, az izmaim jól bírják és a pulzusom is egész türhető. Csak a bal térdszalagomat a vége felé megint kezdtem érezni, így "csak" 4 km-t futottam és ezt is kicsit lassabban, mint a múltkori 6,4-et. A párom néhány kör után abbahagyta (feltörte a cipő a lábát, mert efelejtette belerakni a talpbetétet), így nagyrészt egyedül róttam a köröket a pályán.:)
De a végén a nyújtás még mindig nagyon király...utána hazafelé már nem is éreztem, hogy a térdszalagommal bármi is lett volna.
Itt az ideje a jól megérdemelt pihenésnek. Jóccakát! ;)
Friss kommentek