Versenyfutás volt az idővel. Szerda éjjel még hajnali fél 4-ig gépeltem és javítgattam. Észre sem vettem, hogy így eltelt az idő. Persze ezt csak akkor éreztem, amikor reggel 7-kor fel kellett kelnem, hogy időbe beérjek a munkába.
Aztán a munka mellett még az utolsó simításokat is elvégeztem, pedig hajnalban még úgy éreztem, hogy csak az egyiket leszek képes készre összebarkácsolni. De szerencsére - bár kissé a munka rovására ment, amit azóta lekiismeretesen pótlok :) - éppen időben végeztem.
Rohanás szakdolit kötni. Hát szerencsénk volt, mert már így estefelé leült az a roham, mai állítólag délelőtt volt. De így a párom és az én összesen 4 dolgzata kb. 2 órába telt, mire kinyomtatták, egyet bekötöttek, egyet spiráloztak és még CD-re is ki kellett írni. Egy vagyont hagytunk ott...fájt is a szívem érte.
Este 7-re készen is volt minden, friss, ropogós. Rohanás a suliba. Az eső sem hagyott allább. Éppen az óra végére értünk oda. Hurrá! Győzelmi mosollyal átadtam a pakkot az irodán.:)))
Aztán megünnepeltük az egészet egy jó kis vacsorával a Rákóczi Grillházban (all you can eat). Huh, jól bekajáltunk.:))) Rám is fért, mert egész nap 3 darab kekszet ettem és alig ittam vmit. Na, itt mindent bepótoltam. A második körben már kezdtek a szempilláim ólomnehezek lenni. A gyomrom beindult, az agyam kezdett teljesen leállni. Sosem éreztem magam ennyire brutálisan fáradtnak.:) A desszertnél már azért könyörögtem, hogy fizessünk és gyorsan menjünk haza, különben ülve elalszok vagy belebólintok a tányérba.:)))
Már a kocsiban elaludtam.:))) Aztán az ágyikómban folytattam. Álom, álom, édes álom...
Ma már eltűntettem minden nyomát itthon a szakdoliírásnak...könyvek, jegyzetek, fecnik, vázlatok...végre...ezután már lassan tudatosult, hogy megcsináltam...frankó....tényleg megcsináltam...:))))
Friss kommentek