...különösen, ha tényleg nehezen szánja rá magát az ember lánya a rendszeres testmozgásra. Nekem évekig eltartott, mire a sok kifogás (mindig volt vmi fontosabb dolgom vagy mire lett volna időm, elfáradtam...) és unszolás után végre elhatároztam: ez így nem mehet tovább!
Az ülőmunka napi 8-10 órában és a mozgáshiány megtette a hatását:
- hátfájás
- derékfájás
- váll- és nyakizom fájdalmak
- fáradékonyság
- rossz közérzet
- súlygyarapodás
- ...
A kezdő lökést ezek adták + a férjem, aki idén az Ironman triatlon versenytávra készül.
A felkészülése részese lettem és végigizgultam az eddigi megmérettetéseit.
Nagyon magával ragadott ezeknek a versenyeknek a szelleme, a start előtti eufórikus állapot, a sporttársak összefogása, a versenyzők önmaguk és a természeti erők elleni küzdelme, a célbaérés fáradthatatlan öröme...
Miért pont a futást választottam?
Magam sem értem, mert mindig is utáltam.;)
Az általános iskolai Cooper-teszt gyilkos tempója nagyon beégett az agyamba. Nem igazán értettem akkor, hogy mi a fenének kell a tüdőmet kiköpve, az erőlködéstől vörös fejjel időre körbefutni az iskola melletti 4 paneltömböt...
Most már úgy érzem kicsit kiokosodtam a témában és ésszel, kellő kitartással alkalmazva ez az a mozgásforma, amit kevés (de minőségi) felszereléssel szinte bárhol és bármikor abszolválni lehet és igen jól karbantartja a testet és a lelket is.
Hát akkor bele is vágok...
Friss kommentek