Előző nap még nem voltam teljesen biztos benne, hogy induljak. De estére mégis úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom ki. Ha másért nem akkor 2 hét kihagyás után legalább itt is megkezdhetem az edzést.

A szombati pihenés nagyon jót tett. Szerencsére az idő is klassz volt, és hihetelen sok ember volt kint. Ezt igazából csak akkor lehetett jól látni, amikor mindenki beállt a rajthoz. Ahol én voltam (a utolsó harmadban) onnan épp csak láttam a startnál az órát, de a mögöttem lévő sor végét is alig.

5 perc volt, mire a start után a rajtvonalhoz értem.:) Hangulat is volt rendesen.:)

Néhány pillanat megörökítve az utókornak:

25. Vivicittá Városvédő Futás

Az első 1 kilit kicsit gyorsabban mentem a kelleténél. Ebben benne volt az is, hogy még mindig befolyásol, amikor az elején mindenki elhúzza a csíkot. Másrészt próbáltam az új futótechnikával menni - ahogy azt már korábban teszteltem is - a flat cipőmben. Hát ez nem a lassú futóknak való technika.:) Annyira készteti az embert a gyorsabb tempóra, hogy be kellett lassulnom, hogy ne akadjon ki a pulzusmérőm.:)

Akkora tömeg volt, hogy jobbra-balra cikáztak az emberek. Egyszer majdnem átestem egy kisgyerkőcön is...az utolsó 1,5 kilin meg egy csajszi megbotlott a padkában is elég szépet zakózott egy szemetes konténer mellett...ekkora tömegben féltem is kicsit, hogy majd eltapossuk egymást, de azért vigyáztak egymásra az emberek vmennyire.

2 km-ig szenvedtem a gyors kezdés miatt. Szomjas is volt, de a frissítő a 12 kiliseknek volt csak kirakva, mindenkit elzavartak onnan, így ki kellett bírni a célig. A lassulást pedig csak úgy tudtam megoldani, ha a lábfejre érkezést lecseréltem a majdnem telitalpon való "suhanásra".:) Legalább a sarkamat nem csapkodtam. A 3 kilis táblát nem is láttam, de már alig vártam azt a pár kanyart, amikor a cél felé lehet fordulni. A párom a városliget közepén - 2x is találkoztunk, amikor lefotózott -, majd a célban várt. Az utolsó 100-200 méteren olyan jó ütemes zene szólt a hangszórókból, hogy a lábam automatikusan ráállt és minden maradék erőm hirtelen a lábamba ment és mint egy robotpilóta bevitt a célvonalon.:)))

Megváltás volt.:) Rögtön leküldtem a befutócsomag tartalmát (a prosik kivételével :)) a gyomromba és a fél liter vizet, amit még adtak. Aztán jött másfél óra pihi, amíg WITCH el nem indult a saját távján. Ott én voltam a fotós.:)

A végeredmény:
Idő:26'50"
Táv: 3,5 km
Min. pulzus: 159 bpm
Max. pulzus: 194 bpm (ezen jól meglepődtem)
Átlag pulzus: 182 bpm
Átlag sebesség: 7,83 km/h
Átlag tempó: 7'40"/km

Ez eddig életem legjobb tempója, amivel mentem.:DD
Kicsit furcsa is volt, mert érzésre rosszabbra számítottam. Viszont azért elgondolkodtam azon, hogy ilyen laza edzések mellett még inkább 1-2 év, mire ebből maraton lesz. Hacsak addig az ilyen hülye húzásokkal meg nem utáltatom magammal a futást, amikor felkészülés nélkül vágok neki. De sérülés nélkül megúsztam és tanultam is belőle.:)

Sajna délután eléggé elkezdett fájni a feje (ez már a 2. verseyn, ami után megfájdult a fejem...vmit biztos rosszul csinálok...de mit?)...ittam rengeteg folyadékot és este már korán elaludtam. Most már egész jól kipihentem magam. Semmim sem fáj és már alig várom a következő alkalmat a futáshoz....csak ne esne ez a fránya eső...még jó, hogy olyan szép idő volt tegnap.:)