Klassz kis verseny és gyönyörű táj. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akár csak túrázni egyet.
Az előrejelzéseket figyelgettem már napokkal a verseny előtt és kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha esni fog. Azért mégiscsak 65 km-t kell letekerni és ha még a levegő is lehül, akkor az esőben könnyen lehet belőle egy megfázás. Egy vihar (eső, szél, villámlás, stb.) veszélyeiről nem is beszélve. Szóval lehet, hogy túlparáztam, de vittem meleg ruhát is és eső elleni kabátot. Persze amekkora mákunk volt (és mivel rákészültem), épphogy szükségtelen volt.
Pesten még frankó, napos idő volt. Amint Poroszló közelébe értünk tejfehér párába burkolózott a táj. Kissé megszeppentem ettől.
De ahogy beértünk Tiszafüredre kezdett előbújkálni a napocska, csak kacsintgatott egész délutánig, így kellemesen meleg (kissé párás), esőmentes időnk volt, néhol erősebb széllel. Szóval szinte ideális egy 65 kilis bringaversenyhez.
Aztán gyorsan átvettük a nevezési csomagot, kis sorbaállás a szokásos verseny előtti toi-toi-hoz.:) Majd kényelmesen lepakoltuk a csomagtartóról a bringákat. Ezután már szép lassan melegedni kezdett, így mi ugyanebben az ütemben hámoztuk le a ruharétegeket magunkról.
Kissé ijesztő volt a rengeteg profi bringa és bringás látványa, de voltak jó páran a turista kategóriából is, ami megnyugtatott.:) A 15 km-es túracsapatot előttünk 20 perccel indították, majd mindenki más igyekezett beállni a kordonok közé a rajthoz. Elől az elitek, őket a kevésbé profik, majd a full amatőrők követték. No, én ide próbáltam oldalról besorolni. A rajt kissé szűkös volt, még nem volt ilyenben részem. Óvatos voltam, mert nem akartam elbénázni már indulásnál, hogy összeakadok egy másik bringással és tömegbalesetet okozok.:) Emiatt majdnem fél perccel később indtottam a stoppert is, annyira figyelnem kellett a gyorsabb, illetve a tőlem lassabb bringásokra.
Durva milyen száguldásba kezdtek néhányan. Csak pislogtam. Aztán én is ráéreztem és egészen Poroszlóig (kb. 8 kili) a főúton keményen nyomtam olyan 25 km/h-s átlaggal. Az első 35 km-en egészen 22 km/h-s átlagig tudtam tartani a sebességet. Ezután jött a Kisköre környéki vacak út kb. 3 km hosszan. Ettől eltekintve tökéletes minőségű kerékpárúton lehetett körbetekerni a tavat.
Tök jól éreztem magam.:) Bár voltak olyan helyzetek, amikor már a nevetés kerülgetett. Gyakorlatilag magamon röhögtem, hogy milyen gyengus vagyok egyesekhez képest, akikről nem is gondoltam volna, hogy így tudják nyomni:
- Tizenéves kiscsákó megelőzött olyan pipaszár lábakkal, mint az alkarom. Legalább 45-ös lábmérettel pingvinben nyomta a pedált.:)))
- Az indulásnál lefotózott (lásd az albumban) velocipédes lazán elhúzott mellettem, amikor kb. 27km/h-val "téptem".:)))
- Háziasszonyok bevásárlókosaras városi kerékpárral simán előztek nagytárcsán
- Féltáv körül a később indított görkorisok kisebb bolya ért utol, akik remek csapatmunkában tolták és a vezető folyamatosan figyelmeztette a csapattársakat az útproblémákra
- Egy család bringautánfutóval túráztatta a csecsemőjét nem kis tempóban. A kölök kitűnően bírta a strapát és a szülők is jól nyomták. Persze etetés, itatás, pisi-kaki céljából időnként meg kellett állniuk, de vhogy mindig utolértek.:))
 |
| 3. Intersport Tour de Tisza-tó |
A bekészített italból alig fogyott, mert nem volt nagyon meleg és emelkedő sem. A két frissítőnél is csak azért álltam meg, hogy kicsit kíméljem a hátsómat és fotózzak. Ezt menet közben is megtettem 1x, de többször inkább nem kísérleteztem vele, bár nagyon klassz képeket lehetett volna lőni.
30 kili után már nagyon kényelmetlen volt az ülés. Úgy éreztem, hogy gerinc mentén a hátsóm irányából kettéhasadok. Egy idő után már nem törődtem vele és majdnem tökéletes érzéstelenítés lett a vége.:)) Sajnos a reggeli kajálás nem sikerült jól (nem bírtam enni túl sokat) és az útra sem készítettem be még egy müzliszeletet sem, így 40 kili környékén már éreztem, hogy éhes vagyok. Csak a magnéziumos édesítős vízzel tudtam csillapítani, de tudtam, hogy ez kevés és kellett volna vmi táplálóbb.
El is erőtlenedtem az utolsó 20 kilin és örültem, hogy tudtam tartani a 17 km/h-s átlagot. A pulzusom végig rendben volt, ilyen szempontból egyáltalán nem kellett erőlködnöm. Viszont a lábamban már nem volt elég erő a gyorsabb haladáshoz. Igaz, még fájdalmat sem éreztem. Csak 2x volt olyan, mintha már a vádlim, illetve a combizmom görcsbe állna, de egy kis lábnyújtogatással és a magnéziumos vízzel elkerültem.
Az utolsó kilómétereken a jelzőtáblák is sűrűsödtek és már a speaker-t is hallottam messziről. Gondoltam szólok a páromnak, hogy hamarosan beérek, de nem volt kedvem a telefonnal bűvészkedni tekerés közben, és már megállni sem akartam. A célegyenesben keresgéltem az ismerős arcot, de ahogy sejtettem nem volt ott, mert 4 óra körüli időre számított, ahogy én mondtam. Annál viccesebb volt, amikor kiderült, hogy anyósomék és sógórnőmék is kijöttek, de mindenki lemaradt a párom beérkezéséről és az enyémről is.:)))) Túl gyorsak voltunk. :DDD
A végeredmény:
Idő: 3:14:15 (chip-es idő, a saját mérés 3:08:45 lett)
Abszolút helyezés: 614. (729-ből)
Nők abszolút helyezés: 105. (158-ból)
Korcsoportos helyezés: 36. (53-ból)
Átlagsebesség: 20,4 km/h
Max. sebesség: 35,4 km/h
Min. pulzus: 134 bpm
Max. pulzus: 209 bpm (ezt nem hiszem, hogy valós érték...)
Átlag pulzus: 153 bpm
Szint: 97 m
Résztáv adatokból az edzésnaplómban az érdeklődők mazsolázhatnak:)
A verseny végén bevágtam egy vastag hekket jó kis sültkrumplival és 4 palacsintával. Isteni volt.:) Ezután pedig már érdekelt is engem bármi?! Utánunk az vízözön?! :DD
Friss kommentek