A reggel így indult:
Ekkor már a párom neoprén-ben nyomta az úszást a Balcsiban a többiekkel.
Én kényelmesen készülődtem, kinéztem a partra, reggeliztem egyet, kimostam a tegnapi harci felszerelést...
Délig pihi volt, aztán össznépi tekerés Fűzfőre ebédelni.
De ehhez előbb fel kellett tekerni a dombtetőre a többiek szállásához. Az utolsó 50m-en feladtam és inkább toltam a bringát.:) Ez még nem nekem való terep.:) De addig az utsó 50m-ig egész jól nyomtam.
A keményebb legények hegyen-völgyön át 20km-es távon, a nők és gyerekek a rövidebb partközeli 8km-es kerékpárúton.
Természetesen az utóbbi bandába jelentkeztem sereghajtónak és félve érdeklődtem, hogy „ugye nem 30-as átlaggal megyünk?” És nagy kő esett le a szívemről...
Ezen a pár kilométeren is voltak enyhe (tényleg csak enyhe – pár méteres szintkülönbségek) és hát éreztem is néha a combomban az erőlködést...
De a legcikibb az volt, amikor a céltól kb. 1 km-re egy emelkedőn (ca. 150m szintk.) már mindenki elhagyott és megint lábon voltam kénytelen felmászni. Az egyik 12 éves kissrác visszatekert értem és kérdezte, hogy segíthet-e, meg hogy tolja a bringámat, ha én nem bírom.:)
Na, ott helyben szénné égtem.:D
Utolsónak be is futottam az ebédhez...de jól esett a kaja....megdolgoztam érte.:)
Pulzust nem mértem, de gyanítom, hogy néha a kelletnél jobban hajtottam...
Hazafelé már sokkal könnyebb volt...de már nem csináltam meg a futást. Egy esti 3km-en gondolkodtam, de ez a 16 km bringa is elég volt. Nem akarom túlzásba vinni már az elején. Most még csak próbálgatom...remélem rövid időn belül megtalálom az ideális edzésmennyiséget.
Na jó éjszakát!
...reggel megyek fotózni a neoprén-es különítményt :D
Friss kommentek