Hát nem indult jól a nap...
Reggel fogászat, mert még mindig fájt a fogam. Vizsgálat...óriási fájdalom...tanácstalanság...röntgen...még nagyobb tanácstalanság...a fájdalom lokalizálása...gyökérkezelés...végre nem fáj...hurrá.
Persze ez csak dél körül derült ki, amikor az érzéstelenítő miatt lezsibbadt fél arcomat végre újra érezni kezdtem. Már éhes is voltam, mint állat...ebéd után már tök jól voltam, így nem kellett stornózni az esti kocogást sem.
De ettől függetlenül baromi szarul ment...:) Szufláva, erővel bírtam, de vhogy nem voltam ráhangolva. Ezt is végigkínlódtam, mint a reggeli fogászatot, de nem testi fájdalommal járt, hanem az agyamat kellett kicsit megerőszakolni, hogy végigcsináljam. Ellipszisgépen nem olyan könnyű, mint rendesen futni.
Ma kicsit hosszabb volt és magasabb pulzussal a felétől:
Idő: 45 perc
Táv: 3,6 km
Átlagpulzus: 154 bpm
1.7 kilinél már holtpont, 3 km-nél pedig 170 feletti pulzus...már annyira nem volt motiváció, hogy majdnem abbahagytam. Az utolsó 1 percben nyomtam egy sprintet...a végén majdnem leestem a gépről.:)
Na, de túléltem, akármennyire is szenvedtem agyban.:)
Ma este Üvegtigris és "Sanyi a király" próbált segíteni a tekerésben...nem sok eredménnyel.:)
Hétvégén ha tűrhető idő lesz, lehet, hogy inkább kint futok...az talán nem lesz annyira unalmas...az jobban ki szokott kapcsolni és nem ilyen szenvedés, mint a szobában csinálni.
Friss kommentek