Már kedden azt hittem menni fog, de szinte egész péntekig kivártam, mert nehezen múlt el a nátha. Kicsit nehéz lett volna úgy futni, hogy be vagyok dugulva.:)

Hétvégére teljesen jól lettem és kihasználtam a szombati gyönyörű napsütést. Szerencsére aránylag meleg volt és nem fújt a szél. Magamra kaptam egy hosszút alul, felül, meg egy pulcsit és irány a salakpálya. Hja, és a legfrissebb szerzeményemet egy vaci új flat cipőt a Decathlon-ból:

KALENJI ELIOFEET GREEN SS09

A színek nem teljesen ilyenek, mert a felsőrész rikító zöld :), a talpa pedig fehér. A vicc, hogy nőiben is volt hasonló cipő, persze normálisabb színekben, de a férfi cipők között az egyik kifutótermék volt ez a "csoda".:) A dilemma az volt, hogy vajon hányas méretű lesz a jó, mert WITCH is a hasonló fűzös flat csukából 2 számmal nagyobbat vett magának. Hát mivel férficipőben nem nagyon van 39-es, ezért csak mázli volt, hogy találtam egy 40-est. Utolsó darab. Kedvezményes ár: 5990.- :)))

Megpróbáltam a nőit is. A méret és a kényelem ugyanolyan volt. Az ár viszont kb. a duplája...12.900.-. Ezután már nem volt nehéz dönteni.:)

Az érdekes az, hogy amikor a neten utánanéztem, akkor azt írták a Decathlon oldalon az ehhez hasonló cipőkre, hogy heti 1x alkalmommal, 45 perc futásra, aszfalton. Hát ez egy kicsit szíven ütött. Bár nem tudom mennyire lehet hinni ennek a javaslatnak. De egyelőre a hosszabb táv nem igazán érint engem, mivel még nagyjából csak 5 kili alatt futkározok, ami bőven belefér a 45 percbe, de azért a heti 1 alkalom kicsit kevésnek tűnik.

Rögtön tettem is egy próbát. Azzal kombináltam, hogy az ilyen cipőhöz alkalmazkodva a sarokra érkezést lecserélem az ún. természetes futásra, azaz a lábfej elülső része ér előbb talajt. Kicsit féltam, hogy a nagyobb méret miatt majd csúszkálni fog benne a lábam, de semmi ilyent nem éreztem. Sőt, ez a tépőzáras módszer egész jól fogta a lábam. Elég érdekes megoldás, mivel a tépőzár rögzítőszalagja a lábboltozat alatt a gumitalpban van átfűzve, így egész alulról és felülről egyszerre rögzíti a lábat a cipőbe. Ezért nem is zavart, hogy kicsitvel nagyobb a mérete, bár idővel az ember lába feldagad vmennyire a futástól, ezért kell is az 1-el nagyobb.

Emellett a cipő annyira könnyű, hogy futás közben alig érezni, hogy van vmi a lábon. A viszonylag vékony talp még eléggé puha ahhoz, hogy kényelmesen lehessen futni természetes módon (nem sarokcsapkodva). A láb elülső részén pedig a szövetborítás tök jól szellőzik és elég rugalmas is, így a talp teljes szélességében kényelmesen elférnek a lábujjak, vagyis futás közben az elülső lábfej és az ujjak kényelmesen szétterülhetnek és nem nyomódnak. Volt már olyan futócipőm, ami rettenetes volt ilyen szempontból...még hosszabb gyaloglásra sem volt alkalmas. Sajnos nagyon meg kell válogatni, milyen (nem csak sport)cipőt vesz az ember, mert akinek kicsit vagy nagyon széles a lábfeje, az nehezebben talál magának kényelmes darabot.

A penzum ebben a cipőben természetesen módon futva:
Idő:30'00"
Táv: 3,6 km
Átlag pulzus: 177 bpm
Átlag sebesség: 7,37 km/h
Átlag tempó: 8'08"/km

Körönkénti adatok:
1. Idő:3'20"
1. Átlag pulzus: 169 bpm
2. Idő:2'55"
2. Átlag pulzus: 176 bpm
3. Idő:2'28"
3. Átlag pulzus: 178 bpm
4. Idő:3'24"
4. Átlag pulzus: 182 bpm
5. Idő:3'29"
5. Átlag pulzus: 181 bpm
6. Idő:3'32"
6. Átlag pulzus: 180 bpm
7. Idő:3'22"
7. Átlag pulzus: 174 bpm
8. Idő:3'25"
8. Átlag pulzus: 182 bpm
9. Idő:3'19"
9. Átlag pulzus: 171 bpm

Egyébként ez a természetes futás nem is esett annyira nehezemre. Talán csak 1-2 lépés volt, amikor véletlenül vagy a belassulás miatt átváltottam a sarokcsapásra. Az elején a sípcsontomat kicsit éreztem, de 1 kör után már rendben volt (valszeg a sok kihagyást éreztem). Néha fura volt, hogy kicsit sután rakom a lábaimat, mert nem éreztem magam olyan stabilnak, amikor a lábfejem ért előbb talja. De ez megszokás kérdése. Majd idővel remélem ez beáll.

Aztán kb. úgy 2,5 kili után kezdtem érezni, hogy a lábfejem elülső részén az ujjak tövénél lévő "párnázott" részen enyhe nyomás jellegű fájdalmat éreztem. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor az ellipszisgépen huzamosabb ideig hajtok, ahol szintén a lábfej elülső része terhelődik. Kicsit olyan volt, mintha az állandó előre érkezés miatt kipumpáltam volna a vért a lábfejemből.:) De 1-2 kör után már el is felejtkeztem róla.

A vádlimat viszont rendesen igénybe vette ez a fajta futótechnika. Az előlre való érkezés miatt a csillapító rugózás egy része a vádliban történt és a felső combban. Szerencsére nem volt semmi görcs, csak ezek szerint régen használtam ezeket az izmokat.:) De hát a végén a vádlim olyan volt, mintha két kőoszlopon állnék.:) Ezért a futás és nyújtás befejeztével még fél óra sétát tettem a pályán. Jó volt.

Sajna a salakpálya kicsit ramaty állapotban volt, mert a téli és az esős időszak teljesen feláztatta és 1-2 elvetemült futó, illetve bicajos kicsit felszántotta a pályát. Most, a száraz időszakban ez olyan formán szilárdult meg, mintha aknamező lenne. Sötétben már vigyázni kell, hogy nem menjen ki az ember bokája.

Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!