Majdnem későn értünk ki a HHH-i reptérre. 10:30-kor indultunk Pestszentlőrincről, de aztán egész jól lehetett haéadni a városban. Csak a hegy felé volt egy kis dugó. Bringás viszont annál több. Durva, hogy többen eleve így érkeztek erre a brutál montis versenyre. A bemelegítés meg is volt, amíg feltekertek a helyszínre.:)

Pár utcával odébb tudtunk parkolni. Ott az egyik kommentelő kollégával össze is futottunk, vagyis a páromat felimserte a blogjából.:) És persze tőlem is megkérdezte, hogy tényleg komolyan gondolom-e a szeptemberi 30 kilit.:) Válaszom: "egyelőre igen" :)

Gyorsan megkerestük a nevezési sátor, mert a Buda Maratonra még nem lett leadva a párom nevezése. Még szerencse, hogy nem adtak meghatáridőt.:) Gyorsan még egy Toi-Toi, aztán beterelték a népet (mármint a montisokat) a reptér közepére. Szép látvány volt.:) Akit érdekel az megnézheti: ITT

Amikor elhagyták a repteret, akkor a visszafordító után a célkapun áthaladtak, de olyan durva sebességgel, hogy amikor viedózni próbáltam nem is nagyon mertem beljebb hajolni vagy a gépet belógatni, mert nem maradt volna egyikből sem egyetlen ép darab sem.

Samsung Olimpiai Zöld Fesztivál 2010

Innentől kezdve volt 2 óra 40 percem a 3,2 kilis terepfutás indításáig. Még csináltam pár fotót, nézelődtem, ebédeltem egyet, nézegettem a vitorlés repcsiket és a sétarepülőt, amelyik nagyüzemben szállította az utasokat.

Gondoltam visszaviszem a sok cumót, amit a kocsitól elcipeltem, mert most már nem lesz rá szükség. Le is raktam a nagy részét a fényképezőgéppel együtt, gondolván majd 1,5 óra múlva ráérek visszajönni érte, mire a párom beér az első körről. Vissza is cammogtam, legalább ezzel is kicsit bemelegítettem a futáshoz. Aztán már vártam, mikor ér be a párom és nemsokára rám is csörgött mobilon.:) Reméltem, hogy nem a leejtőn lefelé száguldva ("vezetés közben") szól, hogy lassan beér.:) Na, aztán végre ő is átment a célvonalon. Most csak az első kör sikerült. De baromi mázlista volt, mert menet közben (állítólag már az elején) elhagyta az első kerék gyorsrögzítőjét és így ezen a hepehupás terepen is végigment, pedig gyakorlatilag a fékpofák tartották a helyén a kereket és a tengely két oldalán a menet...Döbbenet volt, amikor a célban ezt a tapasztalt sasszemű versenyző megmutatta nekünk. Hja, és a bringán nem volt teleszkóp...szerintem enyhén őrültség volt így részt venni, de ez is persze csak utólag derült ki.:)

Aztán meglepetésnek pont összefutottunk a szüleimmel, akik először úgy volt, hogy nem tudnak kijönni. Pont jókor érkeztek, mert fél óra múlva indultam a terepfutásra és épp meg tudták nézni, hogy megy nekem.:) Apukám többször is mondta, hogy majd merre kell futni, de én vmiért váltig azt hittem, hogy a repteret kell körbefutni. De aztán neki lett igaza.:))) Ha ezt az elején elhiszem, lehet hogy bele sem kezdtem volna.:)))))

Akkor kezdjük először a strattal. A 11 kilisek és a félmaratonosok előttünk indultak, aztán a 3,2 kilis csapat már jóval kisebb létszámú volt. Visszaszámlálás. A startpisztolyt nem sikerült elsütnie a speaker-nek, csak amikor már átmentünk a start kapun. Na, akkor meg jól megijesztett, mert már nem számítottam rá.:)) Ime:

A domb aljáig (1,3 km) még nem nagyon volt gond, bár kissé elvitt magával alendület és a többi futó is. A trail cipőmben nem is próbálkoztam az új futótechnikával. Na, aztán jött az emelkedő. Itt az egész futócsapat átvedlett turistacsoporttá.:)) Szép látvány volt a domboldalon felfelé kúszó, teli tüdőből lihegő, nyelvlógató, de kitartó társaság. Én ugyanezeket a tüneteket produkáltam velük együtt, kórusban.:)

Azt hittem sosem érek fel a dombtetőre. Ha futni próbáltam volna, akkor a vádlim rögtön jelzett. Görcshatáron volt. A pulzusom pedig 180 körül. Lefelé pedig lassítani kellett, hogy ne bukfencben tegye meg az ember a távot. A leejtő alján már nagyon fáradt voltam. Azt hittem jobb lesz, de amikor megláttam, hogy a célegyenes előtt még van egy kis emelkedő, átfutott az agyamon, hogy mi a fenének akarok én szeptemberben 30 km-t lefutni. Kétségeim támadtak. Aztán lassan "felkúsztam" az emelkedőn és pár méter gyaloglás után inkább futva tettem meg a távot a célig. Baromira kimerültnek éreztem magam, de nem fájt semmim. Még a sípcsontom sem. A cél előtt megláttam a szüleimet, aztán a kapun túl a páromat videózni, így már mosolyogni is próbáltam.:) 

Ziháltam, mint állat és gyorsan vmi árnyékos helyet kerestem, de előtte még egy fotózást ki kellett állnom.:) Aztán "nyuszi-ül-a-fűben" következett. Nem bírtam lábon állni. Nyújtottam is egy jót. Aztán amint levegőt is kaptam, be nem állt a szám.:)) 20 perc múlva már olyan volt, mintha nem is futottam volna fel arra a dombra. A pályaóra szerint 24'51"-et mentem (a 10 perccel korábbi 21 kiliseknek indították előbb az órát), az én órám viszont 28'38"-at mért. Biztos vmi fekete lyukba kerültem, ahol másképp telt az idő.

Részletek:
Táv: 3,2 km
Idő: 28'38"
Min. pulzus: 121 bpm
Max. pulzus: 188 bpm
Átlag pulzus: 172 bpm
Legjobb tempó: 5'21" (valszeg start után)
Átlag tempó: 8'56"
Max. sebesség: 11,4 km/h (leejtőn)
Átlag sebesség: 6,4 km/h
Emelkedő: 70 m
Leejtő: 70 m

Még 2 órát maradtunk nézelődni, amíg a 21 és 11 kilis versenyzőkből jó pár be nem ért. Közben kiderült, hogy a félmaratonistákat jól megszivatta vki, mert az egyik pályajelzőt átfordította és így 2 kilivel rövidebbet futottak. Ez szerintem elég aljas dolog egy ilyen kemény futás alkalmával, amikor mindenki azt hiszi, úgy ér célba, hogy a legjobb idejét futotta ezen a távon.

Konklúzió:
Gyenge vagyok én még ehhez, az utolsó kanyarnál már majdnem fel is adtam, de a célbaérkezés után állat volt visszagondolni is, hogy mégiscsak végigcsináltam.:)
Másnap pedig az ég világon semmit nem éreztem (semmilyen fájdalom, izomláz) ebből a terepfutásból. Szerintem többször is fogok ilyent csinálni.:) Úgy érzem minden héten szükségem van egy normál/terep futásra, egy keményebb bringára, egy résztávra és egy hosszú futásra. A fogyásról nem is beszélve. 6-8 kilóval könnyebben a futás és az élet is az lesz.:) Ezzel remélhetőleg kellőképpen megalapozom az állóképességemet és a kitartásomat, felkészültségemet a szeptemberi 30 km-es versenyre.

Úgy legyen! ;))