Tegnap este munka után még kimentünk a SZAC pályára, hogy egy kis gyorsítóedzést nyomjunk. Már ránk sötétedett, de mivel meglepetésként a pályakarbantartók rendberakták a korábban szétázott és gödrösre taposott salakot és még egy 100 méteres futósávot fel is festettek, így a közvilágítás mellett teljesen futható volt a pálya.

A párommal azt terveztük, hogy lemérjük, ki mennyit tud sprintelni 100-on. Hát először húzódzkodtam a dologtól, de egy kör bemelegítés után mégiscsak ráálltam a kihívásra.

Elstartoltam (támadóállásból) és annyira könnyűek éreztem magam közben, hogy teljesen meglepődtem rajta. Olyan érzés volt, mintha a lábam csak éppen érintette volna a földet és már kicsit majdnem paráztam, hogyha összeakadnának a lábaim, akkorát zakóznék, hogy nem maradna ép porcikám.:)

Nagyjából 80 méterig mentem, mint a nyíl, aztán kezdtem érezni, hogy megy ki belőlem az erő. Viszont a légzésemmel nem volt gond menet közben. Így 20.56 lett az eredmény. Utána levezetésnek lekocogtam a maradék 300 métert és egy kör gyorsabb tempójú sétát is hozzácsaptam.

Aztán ugyanezt megismételtem még 1x. Azt hiszem ezt hívják résztávozásnak. De hát ez a 2 alkalom inkább csak hasonlított rá.:) Viszont a második sprintnél szabályosan éreztem, ahogy a combizmaim nyúltak a hosszú lépések közben.

Ezt követte egy kör laza kocogás + egy kör séta, majd még egy kör tempósabb kocogás (7'40"-es tempóval) és az utolsó levezető séta.

Ennyi bőven elég is volt. Nem akartam túlerőltetni a lábaimat, így is egy kicsit érezni kezdtem a sípcsontomat. A héten már pihentetni fogom és csak holnap lesz egy laza 1-2 kilis futkározás alapos nyújtással.

A hétvégi hosszú bringázásról pedig úgy érzem nagyon jó hatással volt a futásra is. Jobban bírtam és a lábaimban sem éreztem semmi fájdalmat vagy merevséget.

Sajnos a futás alatt a pulzusmérés nem volt most megbízható, mert a Timex órám vmiért megzavarodott. Először a GPS akksi szintjét is mutatta, pedig nem is vittem magammal. Aztán meg állandóan elvesztette a kapcsolatot a mellkasi pluzusmérő szenzorral. Utána pedig a futás alatt vagy 116 vagy 135 bpm-et mért és amikor megálltam, akkor mutatta a normál pulzust. Ezen jól felhúztam magam...

A nevezés is megtörtént a május 1-ei Olimpiai Zöld Fesztiválra (a 3,2 kilis terepfutásra) és a május 8-ai Tisza-tó kerülő 65 km-es bringatúrára.