2010.08.13.
Legalább 9-ig aludtunk pedig előző este is viszonylag korán feküdtünk, hogy a párom jól ki tudja pihenni magát a verseny előtt. Úgy készültünk, hogy majd még lesz idő strandolásra is, ezért azt a cuccot is összekészítettük. De aztán a délelőtt nagy része azzal telt, hogy a depózáshoz szükséges 3 "csomagocskát" összekészítsük és átgondoljuk, hogy a frissítésnél mire lesz szükség, milyen ruházat kell majd a reggeli hűvösebb időhöz (ekkor még nem tudtuk, hogy ilyen nem lesz :)) és a délutáni kánikulához (na, ez nem maradt el), stb.

Amikor végeztünk, sokkal nyugodtabb voltam, mert minden (már amit tényleg elhoztunk magunkkal) kéznél lesz a nagy napon. Ezután bementünk Nagyatádra egy kis szénhidrátbevitelre (nekem is kellett, mert a segítő is lestrapálódik egy ilyen hosszútávú versenyen) a tésztaparty helyszínére. Ezzel persze majdem lekéstük a kerekasztal-beszélgetést, de még a lényeget elcsíptük. Kindl Gábor előadásából sok okosat tudhattunk meg a sport élettani hatásairól, az edzések mikéntjéről. Ez a teljesen laikusoknak is hasznos volt. Majd következett Dr. Zakariás Géza, aki az eddigi IRONMAN tapasztalatait foglalta össze, a versenyt megelőző napokra lebontva a teendőket. Ezt érdemes lenne más fórumon is közzétenni, mert bármelyik elsőbálozó IM-es hasznát venné a felkészülésnél és sokkal hamarabb rá tudna készülni fejben is a versenyre ezen instrukciók alapján.

Ezt a Polythlon-os csapat gyűlése követte az udvaron. Kisebb tömeg jött össze, annyian voltunk kísérőkkel együtt.:) A szokásos bemutatkozó körben mindenki elmondta mi a célja a másnapi versenyen, esetleg jövőre. Klassz csapat, vagy inkább egy nagy családnak nevezném.:)

Amint végeztünk, elkezdett ömleni az égi "áldás". El nem tudtuk képzelni, hogy lesz ebből másnap verseny. De ekkor kezdődött a jubileumi XX. IRONMAN verseny ünnepélyes megnyitója. Előtte még sikerült összefutni a blogoló IM-ekkel és IM-jelöltekkel is: Myke, Kombinat, Ironsün, Vasapu, Szaszit.:) Schwarzival vmikor korábban találkoztunk csak.

A megnyitón érdekes infók hangzottak el a magyarországi IRONMAN versenyek elmúlt 20 évéről. Voltak megható pillanatok, pl. amikor Csutorás Józsefet (alias Csuti) kihívták a közönség elé (nem volt előre megbeszélve vele) és ő pedig éppen az első hosszútávú triatlon verseny pólójában jelent meg. Másnap váltóban letekerte a 180 km-t, amivel unokájának akarta bebizonyítani, hogy ő még most is vasból van.

Nagyatádon kezdett elcsendesedni a vihar. Beugrottunk még az étterembe kajáért estére és reggelre (inkább hajnalra). Gyékényes felé azonban rémálom volt az út. Végig szakadt az eső, néha alig láttunk tőle és majdnem meg kellett állni. A kipárolgó aszfalt csak hab volt a tortán. Rengetegszer akkorákat villámlott, hogy nappali fényben lehetett látni a környéket. Borzasztó volt. Féltem, mint állat. Elég hosszúnak éreztem ezt a 45 perces utat. Gyékényesen viszont már nem esett. Legalább az éjszakánk nyugodt volt és abban reménykedtünk, hogy a levegő lehűlése és az erős szél felkavarja a tavat és lehet majd neoprént használni. Szugeráltuk az időjárást, hogy kánikula se legyen. Ekkora vihar után nehezen tudtam elképzelni...

Sajnos a megnyitó elhúzódása és az utazás miatt nem sikerült teljesen a tervezett időben lefeküdni, de 11 felé azért már aludtunk. Vagyis a párom, mert ő beborozott (igen hasznos trükk) és aludt, mint a kisangyal. Én meg csak figyeltem, ahogy szuszog.:) Aztán én is elszenderedtem...

Folyt. köv.