Az "utálok futni" gondolattól, hogyan jutottam el addig, hogy megcélozzak egy marathon felkészülést...fel is készüljek....és végig is fussam (min.) egyszer azt a 42,2 km-t...
Hihetetlen mennyire hasznos a futástípusok váltogatása a heti edzésben. Nekem eddig csak fejlődést hozott. Nincs sérülés, húzódás. Az izmaimban másnap már csak enyhe izomlázat érzek.
Teljesen elmúltak a hónapokkal ezelőtti térdfájdalmak is amióta az új futótechnikával körözök. Igaz, ezt sem csináltam szigorúan, mert egy idő után azért a sípcsontom jelezte, hogy ez nagyobb terhelés. De a telitalpas módszerrel (a sarokverést elkerülve) mindkettőt kímélem.
Szóval nagyon bejönnek nekem ezek a terep- és résztávos futások.:)
Ma először úgy terveztem, hogy 100-akat fogok futni 300m levezetésekkel. Aztán két egész jó tempójú bemelegítő kör után úgy döntöttem, hogy megpróbálom a 400m tempós futást körönként 3-5 perc pihenővel a végén. Elég simán ment.:)
Úgy futottam végig a 400 métereket, hogy magam is meglepődtem. Máskor ilyen tempónál már az egekben volt a pulzusom fél kör után és a légzés is nehézkes volt. Hát ezúttal semmi hasonló probléma nem merült fel.:)
Sajnos a pulzusomat nem tudtam mérni, mert vmi gáz van az órával vagy a szenzorral. Amíg állok és nem futok, addig rendesen méri a pulzust, de menet közben végig a kezdő értéket mutatja (lehet, hogy a GPS kavar be neki, bár korábban is használtam gond nélkül). Valszeg szervíz lesz belőle...
Mindegy...végülis nem foglalkoztam vele, mert nagyjából éreztem, hogy hol járhatok pulzusban. Inkább a légzésemre figyeltem közben. Amíg az simán megy és akár még beszélni is tudok közben, addig még nyugodtan nyomhatom neki és nem ugrik ki a szívem a helyéről.:)
Így lett a végén összesen 4 km. Átlagban 6'45"-ös tempóval futottam a köreimet, ami számomra fantasztikus eredmény. Még akkor is, ha pihenő is volt beiktatva, de hát ez is része volt az edzésnek. A tiszta idő 27'03". Részleteket (résztáv eredményeket) az edzésnaplómban (link a futó figura felett) megtalálja, akit érdekel.
Már alig várom, hogy jövő héten egy hasonló edzés alkalmával összemérhessem az időmet a maival.
És akkor még most jön szombaton a 3. Intersport Tour de Tisza-tó 65 kilije bringán. Ma felszereltettem a párom versenybringájának az eredeti kosaras pedálját (fogalmam sincs mi a megfelelőszakkifejezés :)) a montimra. Így majd teperhetek, mint az állat anélkül, hogy lecsúszna a lábam a pedálról. Nagyon tuti lesz.:)) Remélem az eső is elkerül majd minket...
Holnap pihi és készülődés. Kellemes hétvégét mindenkinek! :)
Tegnap pihenőnap volt a vasárnapi 5 kilis futást követően.
Ma pedig terv szerint beiktattam egy kis terepfutást a közeli, újonnan kialakított erdei futópályán a Bókay kertben. Eredetileg azért mentem oda, hogy ezt a pályát kipróbáljam és főképp a mellette lévő nagy dombon futkossak fel-le. Aztán meglepi volt, hogy itt is van némi (számomra elegendő is) szintkülönbség.
Egész jó volt és 6-8 ember körözött is rajta. Szóval remélhetőleg ki is lesz használva és megmarad, karbantartják. A hossza kb. 500 méter, ami a körözgetésnél ideális a fejszámoláshoz.:) Bár itt-ott a pálya borításának szánt fakéreg/fazuzalék kicsit puhább volt a kelleténél, de nagyon klassz volt egy kis ligetes részen futkározni. Sőt a kisebb emelkedők és leejtők kifejezetten passzoltak a mai terveimhez. Azt hiszem ide többször ki fogok menni.
Ez a terepezés még ezen a kis szintkülönbségen is kellemesen :) odatesz a vádli és combizmoknak.:) Két körönként meg is álltam 5 percet szusszanni. Az utolsót már nem ismételtem, az volt a határ. Haza séta és a végén egy rövid nyújtás.
Táv: 2,36 km Idő: 19'19" Min. pulzus: 116 bpm Max. pulzus: 185 bpm Átlag pulzus: 169 bpm Legjobb tempó: 5'34" Átlag tempó: 8'11" Max. sebesség: 10,6 km/h Átlag sebesség: 7,3 km/h
Szombat délután már fontolgattam, hogy vasárnap jó lenne egyet tekerni. Aztán aznap reggel inkább futásra módosítottam, mert vhogy olyan kényszert éreztem rá. Mennem kellett.:) Magam sem értem, hogy miért...furcsa érzés...pedig szombaton volt egy nagy küzdés a dombbal a HHH-n.:)
Kimentem a salakpályára. Egy kör bemelegítés után belevágtam. Az első 2,5 km-ig ment vhogy, aztán éreztem, hogy kicsit gyorsabb vagyok, mint általában. Majd jött a holtpont. De amikor már csak egy kör választott el a a szombati 3,2 kilis távtól, nem akartam feladni. Onnantól mintha megtáltosodtam volna. Csak ez zakatolt az agyamban: "még egy kör"
Kizártam mindent, csak az utat bámultam és a légzésemre koncentráltam. Jól ment....nagyon is. Nézegettem az órámat és elég gyakran 7'34"-es tempókat mutatott. Biztató.:) Ekkor már az járt a fejemben, hogy a 4 kili sincs messze. Aztán megvolt az is. Még 2,5 kör a 5 km-ig. Megpróbáltam. Muszáj volt...május végén egy ilyen távot kell lefutnom egy versenyen. Biztos menni fog most is...
Annyira koncentráltam a végére, hogy egyre csak gyorsultam...és végre...5 km.:DDD
Már futottam korábban is ennyit, de most egészen más érzés volt.:) Nem fájt semmim, mentem, mint még soha. Nagyon klassz volt. Főleg amikor megnéztem az eredményeket. Hát tessék, most itt a dicsekvés ideje:
Táv: 5 km Idő: 36'22" <===== EZT KELL FIGYELNI!!!!!!!!!!! :DDDD Min. pulzus: 111 bpm Max. pulzus: 184 bpm Átlag pulzus: 165 bpm (ez sokkal jobb, mint korábban) Regenerálódási pulzus: 180 bpm => 158 bpm Legjobb tempó: 5'40" Átlag tempó: 7'16" <===== EZT IS KELL FIGYELNI!!!!!!!!!!! :DDDD Max. sebesség: 11,2 km/h Átlag sebesség: 8,2 km/h
A szilveszteri malacvágtához képest most több mint 1,5 percet javítottam!!! :D
További részletek körönként: 1. KÖR (400m): Idő: 2'55" Átlag pulzus: 115 bpm (fals mérés) Átlag tempó: 7'03" Átlag sebesség: 8,3 km/h
2. KÖR: Idő: 3'13" Átlag pulzus: 144 bpm (még mindig fals mérés) Átlag tempó: 7'42" Átlag sebesség: 7,7 km/h
3. KÖR: Idő: 3'16" Átlag pulzus: 160 bpm (még ez sem az igazi) Átlag tempó: 7'53" Átlag sebesség: 7,5 km/h
4. KÖR: Idő: 3'14" Átlag pulzus: 173 bpm (na, ez már az) Átlag tempó: 7'50" Átlag sebesség: 7,5 km/h
Majdnem későn értünk ki a HHH-i reptérre. 10:30-kor indultunk Pestszentlőrincről, de aztán egész jól lehetett haéadni a városban. Csak a hegy felé volt egy kis dugó. Bringás viszont annál több. Durva, hogy többen eleve így érkeztek erre a brutál montis versenyre. A bemelegítés meg is volt, amíg feltekertek a helyszínre.:)
Pár utcával odébb tudtunk parkolni. Ott az egyik kommentelő kollégával össze is futottunk, vagyis a páromat felimserte a blogjából.:) És persze tőlem is megkérdezte, hogy tényleg komolyan gondolom-e a szeptemberi 30 kilit.:) Válaszom: "egyelőre igen" :)
Gyorsan megkerestük a nevezési sátor, mert a Buda Maratonra még nem lett leadva a párom nevezése. Még szerencse, hogy nem adtak meghatáridőt.:) Gyorsan még egy Toi-Toi, aztán beterelték a népet (mármint a montisokat) a reptér közepére. Szép látvány volt.:) Akit érdekel az megnézheti: ITT
Amikor elhagyták a repteret, akkor a visszafordító után a célkapun áthaladtak, de olyan durva sebességgel, hogy amikor viedózni próbáltam nem is nagyon mertem beljebb hajolni vagy a gépet belógatni, mert nem maradt volna egyikből sem egyetlen ép darab sem.
Innentől kezdve volt 2 óra 40 percem a 3,2 kilis terepfutás indításáig. Még csináltam pár fotót, nézelődtem, ebédeltem egyet, nézegettem a vitorlés repcsiket és a sétarepülőt, amelyik nagyüzemben szállította az utasokat.
Gondoltam visszaviszem a sok cumót, amit a kocsitól elcipeltem, mert most már nem lesz rá szükség. Le is raktam a nagy részét a fényképezőgéppel együtt, gondolván majd 1,5 óra múlva ráérek visszajönni érte, mire a párom beér az első körről. Vissza is cammogtam, legalább ezzel is kicsit bemelegítettem a futáshoz. Aztán már vártam, mikor ér be a párom és nemsokára rám is csörgött mobilon.:) Reméltem, hogy nem a leejtőn lefelé száguldva ("vezetés közben") szól, hogy lassan beér.:) Na, aztán végre ő is átment a célvonalon. Most csak az első kör sikerült. De baromi mázlista volt, mert menet közben (állítólag már az elején) elhagyta az első kerék gyorsrögzítőjét és így ezen a hepehupás terepen is végigment, pedig gyakorlatilag a fékpofák tartották a helyén a kereket és a tengely két oldalán a menet...Döbbenet volt, amikor a célban ezt a tapasztalt sasszemű versenyző megmutatta nekünk. Hja, és a bringán nem volt teleszkóp...szerintem enyhén őrültség volt így részt venni, de ez is persze csak utólag derült ki.:)
Aztán meglepetésnek pont összefutottunk a szüleimmel, akik először úgy volt, hogy nem tudnak kijönni. Pont jókor érkeztek, mert fél óra múlva indultam a terepfutásra és épp meg tudták nézni, hogy megy nekem.:) Apukám többször is mondta, hogy majd merre kell futni, de én vmiért váltig azt hittem, hogy a repteret kell körbefutni. De aztán neki lett igaza.:))) Ha ezt az elején elhiszem, lehet hogy bele sem kezdtem volna.:)))))
Akkor kezdjük először a strattal. A 11 kilisek és a félmaratonosok előttünk indultak, aztán a 3,2 kilis csapat már jóval kisebb létszámú volt. Visszaszámlálás. A startpisztolyt nem sikerült elsütnie a speaker-nek, csak amikor már átmentünk a start kapun. Na, akkor meg jól megijesztett, mert már nem számítottam rá.:)) Ime:
A domb aljáig (1,3 km) még nem nagyon volt gond, bár kissé elvitt magával alendület és a többi futó is. A trail cipőmben nem is próbálkoztam az új futótechnikával. Na, aztán jött az emelkedő. Itt az egész futócsapat átvedlett turistacsoporttá.:)) Szép látvány volt a domboldalon felfelé kúszó, teli tüdőből lihegő, nyelvlógató, de kitartó társaság. Én ugyanezeket a tüneteket produkáltam velük együtt, kórusban.:)
Azt hittem sosem érek fel a dombtetőre. Ha futni próbáltam volna, akkor a vádlim rögtön jelzett. Görcshatáron volt. A pulzusom pedig 180 körül. Lefelé pedig lassítani kellett, hogy ne bukfencben tegye meg az ember a távot. A leejtő alján már nagyon fáradt voltam. Azt hittem jobb lesz, de amikor megláttam, hogy a célegyenes előtt még van egy kis emelkedő, átfutott az agyamon, hogy mi a fenének akarok én szeptemberben 30 km-t lefutni. Kétségeim támadtak. Aztán lassan "felkúsztam" az emelkedőn és pár méter gyaloglás után inkább futva tettem meg a távot a célig. Baromira kimerültnek éreztem magam, de nem fájt semmim. Még a sípcsontom sem. A cél előtt megláttam a szüleimet, aztán a kapun túl a páromat videózni, így már mosolyogni is próbáltam.:)
Ziháltam, mint állat és gyorsan vmi árnyékos helyet kerestem, de előtte még egy fotózást ki kellett állnom.:) Aztán "nyuszi-ül-a-fűben" következett. Nem bírtam lábon állni. Nyújtottam is egy jót. Aztán amint levegőt is kaptam, be nem állt a szám.:)) 20 perc múlva már olyan volt, mintha nem is futottam volna fel arra a dombra. A pályaóra szerint 24'51"-et mentem (a 10 perccel korábbi 21 kiliseknek indították előbb az órát), az én órám viszont 28'38"-at mért. Biztos vmi fekete lyukba kerültem, ahol másképp telt az idő.
Részletek: Táv: 3,2 km Idő: 28'38" Min. pulzus: 121 bpm Max. pulzus: 188 bpm Átlag pulzus: 172 bpm Legjobb tempó: 5'21" (valszeg start után) Átlag tempó: 8'56" Max. sebesség: 11,4 km/h (leejtőn) Átlag sebesség: 6,4 km/h Emelkedő: 70 m Leejtő: 70 m
Még 2 órát maradtunk nézelődni, amíg a 21 és 11 kilis versenyzőkből jó pár be nem ért. Közben kiderült, hogy a félmaratonistákat jól megszivatta vki, mert az egyik pályajelzőt átfordította és így 2 kilivel rövidebbet futottak. Ez szerintem elég aljas dolog egy ilyen kemény futás alkalmával, amikor mindenki azt hiszi, úgy ér célba, hogy a legjobb idejét futotta ezen a távon.
Konklúzió: Gyenge vagyok én még ehhez, az utolsó kanyarnál már majdnem fel is adtam, de a célbaérkezés után állat volt visszagondolni is, hogy mégiscsak végigcsináltam.:) Másnap pedig az ég világon semmit nem éreztem (semmilyen fájdalom, izomláz) ebből a terepfutásból. Szerintem többször is fogok ilyent csinálni.:) Úgy érzem minden héten szükségem van egy normál/terep futásra, egy keményebb bringára, egy résztávra és egy hosszú futásra. A fogyásról nem is beszélve. 6-8 kilóval könnyebben a futás és az élet is az lesz.:) Ezzel remélhetőleg kellőképpen megalapozom az állóképességemet és a kitartásomat, felkészültségemet a szeptemberi 30 km-es versenyre.
Szerintem ez még a Vivicittán alakult ki. Utána már éreztem, hogy vmi nem stimmel. De az edzések alkalmával csak az első 100 méteren tapasztaltam a sípcsontomban, hogy a csont vagy a csont melleti izmok enyhén fájnak. Kicsit olyan érzés volt, mintha izomlázam lenne benne. Aztán a futás végéig már el is tűnt a probléma...pár óráig.
Ezért tegnap inkább hagytam a rövid futást és inkább kicsit nyújtottam és legfőképp jeges borogatást tettem a sípcsontomra. Ez utóbbi állati jó hatással volt rá, mert szinte rögtön csökkent a fájdalom. Ma már alig érzem, de azért este még csinálok egy ilyen hidegkúrát. Majd egy alapos nyújtás is lesz, amit holnap folytatok a verseny előtti időben.
Rám is fér, mert a múltkori résztávozásnak az lett az eredménye, hogy a hátsó combizmomban izomlázam lett.:) Ott még sosem éreztem ilyent.:) Ilyenkor jön rá az ember, hogy hol is vannak izmai és hogy mennyire hanyagolta őket.
A holnapi terepfutás után kicsit pihentetem a lábam, talán bringa lesz még vasárnap, de megvárom, amíg teljesen rendbejön a sípcsontom, hogy ne legyen nagyobb baj. Aztán megpróbálok hetente 2x résztávos edzést is beiktatni a normál futás mellé, sok-sok nyújtással.
Holnap egész jó idő lesz, kevés felhővel, így legalább nem fogunk megfőni a napon a HHH-n.:) Már alig várom!
Tegnap este munka után még kimentünk a SZAC pályára, hogy egy kis gyorsítóedzést nyomjunk. Már ránk sötétedett, de mivel meglepetésként a pályakarbantartók rendberakták a korábban szétázott és gödrösre taposott salakot és még egy 100 méteres futósávot fel is festettek, így a közvilágítás mellett teljesen futható volt a pálya.
A párommal azt terveztük, hogy lemérjük, ki mennyit tud sprintelni 100-on. Hát először húzódzkodtam a dologtól, de egy kör bemelegítés után mégiscsak ráálltam a kihívásra.
Elstartoltam (támadóállásból) és annyira könnyűek éreztem magam közben, hogy teljesen meglepődtem rajta. Olyan érzés volt, mintha a lábam csak éppen érintette volna a földet és már kicsit majdnem paráztam, hogyha összeakadnának a lábaim, akkorát zakóznék, hogy nem maradna ép porcikám.:)
Nagyjából 80 méterig mentem, mint a nyíl, aztán kezdtem érezni, hogy megy ki belőlem az erő. Viszont a légzésemmel nem volt gond menet közben. Így 20.56 lett az eredmény. Utána levezetésnek lekocogtam a maradék 300 métert és egy kör gyorsabb tempójú sétát is hozzácsaptam.
Aztán ugyanezt megismételtem még 1x. Azt hiszem ezt hívják résztávozásnak. De hát ez a 2 alkalom inkább csak hasonlított rá.:) Viszont a második sprintnél szabályosan éreztem, ahogy a combizmaim nyúltak a hosszú lépések közben.
Ezt követte egy kör laza kocogás + egy kör séta, majd még egy kör tempósabb kocogás (7'40"-es tempóval) és az utolsó levezető séta.
Ennyi bőven elég is volt. Nem akartam túlerőltetni a lábaimat, így is egy kicsit érezni kezdtem a sípcsontomat. A héten már pihentetni fogom és csak holnap lesz egy laza 1-2 kilis futkározás alapos nyújtással.
A hétvégi hosszú bringázásról pedig úgy érzem nagyon jó hatással volt a futásra is. Jobban bírtam és a lábaimban sem éreztem semmi fájdalmat vagy merevséget.
Sajnos a futás alatt a pulzusmérés nem volt most megbízható, mert a Timex órám vmiért megzavarodott. Először a GPS akksi szintjét is mutatta, pedig nem is vittem magammal. Aztán meg állandóan elvesztette a kapcsolatot a mellkasi pluzusmérő szenzorral. Utána pedig a futás alatt vagy 116 vagy 135 bpm-et mért és amikor megálltam, akkor mutatta a normál pulzust. Ezen jól felhúztam magam...
A nevezés is megtörtént a május 1-ei Olimpiai Zöld Fesztiválra (a 3,2 kilis terepfutásra) és a május 8-ai Tisza-tó kerülő 65 km-es bringatúrára.
Hát megvolt a hosszú tekerés. A párommal indultunk el. Eredetileg ő egy 3 órás bringaedzést tervezett magának, de ebben a fantasztikus időben (már hónapok óta erre vártam) én sem akartam kihagyni és olyan rendes volt, hogy felvezető bringásként elmentünk együtt tekerni az én tempómhoz igazodva.:)
Így 3 órát tekertünk (ebből 2,5 óra pihenők nélkül), majd ő még elment ugyanoda 2,5 órát lenyomni.:) De nagyon jó volt, hogy ezen a hosszú úton ott volt velem. Elmentünk Ócsa felé, amerre azért volt egy-két forgalmasabb útszakasz (bár azért közel sem olyan, mint az Üllői út), ami motorosok és a bicajosok kedvenc része. Két autópályát is kereszteztünk. Oda-vissza összesen 46 km volt. Íme az útvonal:
Kicsit féltem, hogy sok lesz ez a táv. De muszáj volt kipróbálnom mit bírok, ha 2 hét múlva 65 kilit kell a Tisza-tónál lenyomni a versenyen. 4 órás menetet tervezek 17km/h-ás átlaggal. Ma ehhez képest a 2,5 órát kb. 18-19-es átlaggal mentük. Szóval nem is olyan rossz. 2x inni (összesen 1 liter fogyasztás) álltunk meg, aztán a vége felé egy csokis müzliszeletet ettem (isteni volt).
Odafelé az első igazi megpróbáltatás az M0-ás felüljáró emelkedője volt. Igyekeztem előtte lendületet venni, de még gyenge voltam hozzá, így ha lassan is, de sikerült felkínlódnom magam. Keményen tekertem a legkisebb tárcsán és a felüljáró tetején már 188 bpm lett a pulzusom. A túloldalon pedig olyan megkönnyebbülés volt, hogy majdnem eufórikus állapotba kerültem, annyira jó érzés volt megcsinálni.
Ezután pár km múlva egy méhecske (előtte több más bogárral is ütköztem) csapódott a szemüvegemnek, és vhogy bekeveredett alá. Reflexből lekaptam a szemüveget és ez volt a szerencsém. A méh ott csücsült a szemüveg belsején az orrnyeregtartó közelében. Lefújtam róla és mentem tovább. Hát nem örültem volna, ha az arcomat megcsípi. Nem is tudom, hogyan keveredtem volna onnan haza.
A montimon azt hiszem le fogom cserélni a pedálokat is,mert nagyon zavart most is, hogy a nagy tekerés közben többször is lecsúszott róla a lábam. Egyszer majdnem el is taknyoltam, mert mindkét lábam megcsúszott és kicsit elvesztettem az egyensúlyomat. De azért megfogtam a bringát.:)
Úgy 30 km-ig nem is volt semmi gond. Utána viszont kezdtem fáradni kicsit. Ezt leginkább a 4. (utolsó) autópálya felüjárón való áthajtáskor éreztem. Az volt az utsó nehézség, amit le kellett győzni. A maradék 18 kili már kicsit lassabban ment. A végén már csak a robotpilóta vitt.:) Teljesen kikattanva, mint egy zombi....csak tekertem....tekertem....tekertem...:)
Hazaérve rögtön ettem vmit és megittam egy liter vizet...később még majdnem ugyanennyi.:) Aztán egy órácskát szunyáltam és tök frissen nekiálltam a házimunkának.:)
A végeredmény: Idő: 2:25'50" Táv: 46 km Min. pulzus: 106 bpm Max. pulzus: 188 bpm Átlag pulzus: 158 bpm Átlag sebesség: 18 km/h Max. sebesség: 34,4 km/h (ez persze leejtőn) Emelkedő: 225 m Leejtő: 237 m
Ui.: A magyar autósok nagy része semmit sem változott. A bringától fél méterre is képesek "kikerülni" egy bringást. Tisztelet a kivételnek.
3. Intersport Tour de Tisza-tó (2010.05.08): Eredetileg a 15 km-es bringatúra volt tervben, de rádumáltak, hogy én a 65-öst is simán megcsinálom. A szintidő 5 óra, de valószínűleg kicsit gyorsabb tempóban is tudok menni és meglesz 4 órán belül.
Ennek megfelelően ma lesz egy hosszabb bringa és utána futás is.
Nézegettem már edzésterveket a szeptemberi 30 kilihez is. Hát kifejezetten erre a távra nem nagyon találtam, így majd egy maratoniból kell összehozni. Ezek általában 12 hetes edzéstervek és mivel nekem addig kb. 20 hetem van, ezért előtte még szerintem végigcsinálok egy 10 km-re szóló edzéstervet is, ami már jó kiindulópont lehet a következő 12 hétre. Azért mindegyiken kicsit finomítani kell, hogy hozzám legyen igazítva és a súlycsökkentést is szép fokozatosan el tudjam érni és megtartani anélkül, hogy a teljesítőképességet befolyásolná.
Előző nap még nem voltam teljesen biztos benne, hogy induljak. De estére mégis úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom ki. Ha másért nem akkor 2 hét kihagyás után legalább itt is megkezdhetem az edzést.
A szombati pihenés nagyon jót tett. Szerencsére az idő is klassz volt, és hihetelen sok ember volt kint. Ezt igazából csak akkor lehetett jól látni, amikor mindenki beállt a rajthoz. Ahol én voltam (a utolsó harmadban) onnan épp csak láttam a startnál az órát, de a mögöttem lévő sor végét is alig.
5 perc volt, mire a start után a rajtvonalhoz értem.:) Hangulat is volt rendesen.:)
Az első 1 kilit kicsit gyorsabban mentem a kelleténél. Ebben benne volt az is, hogy még mindig befolyásol, amikor az elején mindenki elhúzza a csíkot. Másrészt próbáltam az új futótechnikával menni - ahogy azt már korábban teszteltem is - a flat cipőmben. Hát ez nem a lassú futóknak való technika.:) Annyira készteti az embert a gyorsabb tempóra, hogy be kellett lassulnom, hogy ne akadjon ki a pulzusmérőm.:)
Akkora tömeg volt, hogy jobbra-balra cikáztak az emberek. Egyszer majdnem átestem egy kisgyerkőcön is...az utolsó 1,5 kilin meg egy csajszi megbotlott a padkában is elég szépet zakózott egy szemetes konténer mellett...ekkora tömegben féltem is kicsit, hogy majd eltapossuk egymást, de azért vigyáztak egymásra az emberek vmennyire.
2 km-ig szenvedtem a gyors kezdés miatt. Szomjas is volt, de a frissítő a 12 kiliseknek volt csak kirakva, mindenkit elzavartak onnan, így ki kellett bírni a célig. A lassulást pedig csak úgy tudtam megoldani, ha a lábfejre érkezést lecseréltem a majdnem telitalpon való "suhanásra".:) Legalább a sarkamat nem csapkodtam. A 3 kilis táblát nem is láttam, de már alig vártam azt a pár kanyart, amikor a cél felé lehet fordulni. A párom a városliget közepén - 2x is találkoztunk, amikor lefotózott -, majd a célban várt. Az utolsó 100-200 méteren olyan jó ütemes zene szólt a hangszórókból, hogy a lábam automatikusan ráállt és minden maradék erőm hirtelen a lábamba ment és mint egy robotpilóta bevitt a célvonalon.:)))
Megváltás volt.:) Rögtön leküldtem a befutócsomag tartalmát (a prosik kivételével :)) a gyomromba és a fél liter vizet, amit még adtak. Aztán jött másfél óra pihi, amíg WITCH el nem indult a saját távján. Ott én voltam a fotós.:)
A végeredmény: Idő:26'50" Táv: 3,5 km Min. pulzus: 159 bpm Max. pulzus: 194 bpm (ezen jól meglepődtem) Átlag pulzus: 182 bpm Átlag sebesség: 7,83 km/h Átlag tempó: 7'40"/km
Ez eddig életem legjobb tempója, amivel mentem.:DD Kicsit furcsa is volt, mert érzésre rosszabbra számítottam. Viszont azért elgondolkodtam azon, hogy ilyen laza edzések mellett még inkább 1-2 év, mire ebből maraton lesz. Hacsak addig az ilyen hülye húzásokkal meg nem utáltatom magammal a futást, amikor felkészülés nélkül vágok neki. De sérülés nélkül megúsztam és tanultam is belőle.:)
Sajna délután eléggé elkezdett fájni a feje (ez már a 2. verseyn, ami után megfájdult a fejem...vmit biztos rosszul csinálok...de mit?)...ittam rengeteg folyadékot és este már korán elaludtam. Most már egész jól kipihentem magam. Semmim sem fáj és már alig várom a következő alkalmat a futáshoz....csak ne esne ez a fránya eső...még jó, hogy olyan szép idő volt tegnap.:)
Ma jól rápihentem a holnapi futásra és kialudtam végre magam. Délben keltem.:)
Felkészülni sajna nem sikerült, mivel az elmúlt két hétben a szakdoli írása minden időmet és energiámat elvette. De azért talán nem fog megártani nekem ez a verseny. Valszeg úgy sem fogok nagyon hajtani. Viszont az új flat cipőmben fogok futni az új technikával. Ha múltkor csak az izomláz volt a vádlimban 3,6 kili után, akkor talán itt sem lesz rosszabb a 3,5 kilire.
Remélem nagy banzáj lesz. Csak ne essen...
Holnap én kezdek 11:15-kor, a nevezést majd a helyszínen intézem előtte. Aztán nem sokra rá majd a párom futja a 12 kilis távot. Mindenkinek meglesz a futás és versenyadagja.:)
Közben meg gondolatban szorítok Vasapu élete első maratonjához, amit Bécsben követ el. Mire a Vivicitta táv elkezdődik ő már jó esetben be is fejezi a 42,2 kilijét.:)
Versenyfutás volt az idővel. Szerda éjjel még hajnali fél 4-ig gépeltem és javítgattam. Észre sem vettem, hogy így eltelt az idő. Persze ezt csak akkor éreztem, amikor reggel 7-kor fel kellett kelnem, hogy időbe beérjek a munkába.
Aztán a munka mellett még az utolsó simításokat is elvégeztem, pedig hajnalban még úgy éreztem, hogy csak az egyiket leszek képes készre összebarkácsolni. De szerencsére - bár kissé a munka rovására ment, amit azóta lekiismeretesen pótlok :) - éppen időben végeztem.
Rohanás szakdolit kötni. Hát szerencsénk volt, mert már így estefelé leült az a roham, mai állítólag délelőtt volt. De így a párom és az én összesen 4 dolgzata kb. 2 órába telt, mire kinyomtatták, egyet bekötöttek, egyet spiráloztak és még CD-re is ki kellett írni. Egy vagyont hagytunk ott...fájt is a szívem érte.
Este 7-re készen is volt minden, friss, ropogós. Rohanás a suliba. Az eső sem hagyott allább. Éppen az óra végére értünk oda. Hurrá! Győzelmi mosollyal átadtam a pakkot az irodán.:)))
Aztán megünnepeltük az egészet egy jó kis vacsorával a Rákóczi Grillházban (all you can eat). Huh, jól bekajáltunk.:))) Rám is fért, mert egész nap 3 darab kekszet ettem és alig ittam vmit. Na, itt mindent bepótoltam. A második körben már kezdtek a szempilláim ólomnehezek lenni. A gyomrom beindult, az agyam kezdett teljesen leállni. Sosem éreztem magam ennyire brutálisan fáradtnak.:) A desszertnél már azért könyörögtem, hogy fizessünk és gyorsan menjünk haza, különben ülve elalszok vagy belebólintok a tányérba.:)))
Már a kocsiban elaludtam.:))) Aztán az ágyikómban folytattam. Álom, álom, édes álom...
Ma már eltűntettem minden nyomát itthon a szakdoliírásnak...könyvek, jegyzetek, fecnik, vázlatok...végre...ezután már lassan tudatosult, hogy megcsináltam...frankó....tényleg megcsináltam...:))))
Vhogy úgy vagyok mostanában, mint a választások alatt az OVB, amikor nem tudtak mit kezdeni a "szavazás lezárása" és a "kampánycsend" törvényi meghatározásaival...
Kezdek elveszni a szakdolik tengerében...sokszor nem tudom már melyiket is írom, hol tartok, miről, miért elmélkedek oldalakon keresztül és hol a vége...
Nekem ez már leadási határidő (csütörtök) előtti utolsó kapálózásnak tűnik, amikor még akkor is "sorban fogok állni", amikor már tudom, hogy minden eldőlt és se időm, se enerigám többet hozzáadni.
Ez a vihar előtti csend...már 4 napja bezárkózva (korábbi hétvégékről nem is beszélve) agyalok és gépelek, olvasok és fogalmazok. Csütörtökön a szakdolival együtt bedobom a törülközőt. Kétszer is meggondolom, hogy megint belekezdjek-e egy újabb suliba, csak mert érdekel, amit tanulhatok.:)
Ilyenkor mindig ostorozom magam, hogy miért is nem kezdtem el előbb. De mindig van oka. Persze kifogás is. De ettől függetlenül azért sokkal ésszerűbb lenne, ha nem a záróvizsgák előtt fél évvel tudhatnánk meg, hogy milyen témákból is lehetne szakdolit írni. Munka mellett. Ha már 1 éve kialakult volna a téma, akkor a tanároktól ez idő alatt sokkal több támogatást is kaptunk volna, hiszen most ők is azzal vannak elfoglalva, hogy felkészítsenek mindenkit a záróvizsgákra - mindenre nincs idejük.
Pedig olyan jó kis témákat választottam, de ennyi időbe egyszerűen csak egy hevenyészett vmi fér bele és nem az anyag rendes feldolgozása. Nem is értem, mire jó így egy szakdoli...pedig sokszor a diákok munkái között akad olyan, amelyikért akár vállalatok is kezet csókolnának. Max. a következő évfolyamok "újrahasznosítják", de a legtöbb csak a vizsga és a bürokrácia miatt készül...utána ott porosodik vhol, vagy éppen a kukában végzi.
Huh, kezdek kicsit beforldulni.:) Sebaj, a héten még házi doga és házi vizsga is lesz...már nem is értem mi a fenének idegeskedem...sz*rok bele, azt majd lesz vhogy.:)))
És majd csak ezután jön a hab a tortára...az OKJ-s vizsgák...szerintem durvább, mint egy egyetemi államvizsga...abban már volt részem, de az OKJ-s modulos vizsgák kicsit ijesztőbbek, mert elégé szerteágazó ismeretanyagot fognak össze. Hát majd meglátjuk...ez is többmenetes lesz...és júliusig nem is gondolhatok a nyaralásra, akármilyen szépen is süt kint a nap...
De nem adom fel...az nem az én stílusom.:)
Ui.: az edzés sajna kiszorult az elmúlt napokból...
A szombati futásnak volt némi utóhatása. Másnap elkezdtem megint köhögni...Sajnos még ma is tart, így most egy darabig megint nem futkározhatok. Remélem azért még lesz lehetőségem jövő vasárnapig 3-4 edzésre, mert anélkül nem nagyon szeretnék indulni a versenyen. Bár csak a 3.3 km a terv, de nem akarom nagyon szenvedősre venni.
A vádlim meg azóta is érzem, volt benne izomláz rendesen.:) De lassan már az is rendben lesz és folytatom az új technika szerint.
Már kedden azt hittem menni fog, de szinte egész péntekig kivártam, mert nehezen múlt el a nátha. Kicsit nehéz lett volna úgy futni, hogy be vagyok dugulva.:)
Hétvégére teljesen jól lettem és kihasználtam a szombati gyönyörű napsütést. Szerencsére aránylag meleg volt és nem fújt a szél. Magamra kaptam egy hosszút alul, felül, meg egy pulcsit és irány a salakpálya. Hja, és a legfrissebb szerzeményemet egy vaci új flat cipőt a Decathlon-ból:
KALENJI ELIOFEET GREEN SS09
A színek nem teljesen ilyenek, mert a felsőrész rikító zöld :), a talpa pedig fehér. A vicc, hogy nőiben is volt hasonló cipő, persze normálisabb színekben, de a férfi cipők között az egyik kifutótermék volt ez a "csoda".:) A dilemma az volt, hogy vajon hányas méretű lesz a jó, mert WITCH is a hasonló fűzös flat csukából 2 számmal nagyobbat vett magának. Hát mivel férficipőben nem nagyon van 39-es, ezért csak mázli volt, hogy találtam egy 40-est. Utolsó darab. Kedvezményes ár: 5990.- :)))
Megpróbáltam a nőit is. A méret és a kényelem ugyanolyan volt. Az ár viszont kb. a duplája...12.900.-. Ezután már nem volt nehéz dönteni.:)
Az érdekes az, hogy amikor a neten utánanéztem, akkor azt írták a Decathlon oldalon az ehhez hasonló cipőkre, hogy heti 1x alkalmommal, 45 perc futásra, aszfalton. Hát ez egy kicsit szíven ütött. Bár nem tudom mennyire lehet hinni ennek a javaslatnak. De egyelőre a hosszabb táv nem igazán érint engem, mivel még nagyjából csak 5 kili alatt futkározok, ami bőven belefér a 45 percbe, de azért a heti 1 alkalom kicsit kevésnek tűnik.
Rögtön tettem is egy próbát. Azzal kombináltam, hogy az ilyen cipőhöz alkalmazkodva a sarokra érkezést lecserélem az ún. természetes futásra, azaz a lábfej elülső része ér előbb talajt. Kicsit féltam, hogy a nagyobb méret miatt majd csúszkálni fog benne a lábam, de semmi ilyent nem éreztem. Sőt, ez a tépőzáras módszer egész jól fogta a lábam. Elég érdekes megoldás, mivel a tépőzár rögzítőszalagja a lábboltozat alatt a gumitalpban van átfűzve, így egész alulról és felülről egyszerre rögzíti a lábat a cipőbe. Ezért nem is zavart, hogy kicsitvel nagyobb a mérete, bár idővel az ember lába feldagad vmennyire a futástól, ezért kell is az 1-el nagyobb.
Emellett a cipő annyira könnyű, hogy futás közben alig érezni, hogy van vmi a lábon. A viszonylag vékony talp még eléggé puha ahhoz, hogy kényelmesen lehessen futni természetes módon (nem sarokcsapkodva). A láb elülső részén pedig a szövetborítás tök jól szellőzik és elég rugalmas is, így a talp teljes szélességében kényelmesen elférnek a lábujjak, vagyis futás közben az elülső lábfej és az ujjak kényelmesen szétterülhetnek és nem nyomódnak. Volt már olyan futócipőm, ami rettenetes volt ilyen szempontból...még hosszabb gyaloglásra sem volt alkalmas. Sajnos nagyon meg kell válogatni, milyen (nem csak sport)cipőt vesz az ember, mert akinek kicsit vagy nagyon széles a lábfeje, az nehezebben talál magának kényelmes darabot.
A penzum ebben a cipőben természetesen módon futva: Idő:30'00" Táv: 3,6 km Átlag pulzus: 177 bpm Átlag sebesség: 7,37 km/h Átlag tempó: 8'08"/km
Egyébként ez a természetes futás nem is esett annyira nehezemre. Talán csak 1-2 lépés volt, amikor véletlenül vagy a belassulás miatt átváltottam a sarokcsapásra. Az elején a sípcsontomat kicsit éreztem, de 1 kör után már rendben volt (valszeg a sok kihagyást éreztem). Néha fura volt, hogy kicsit sután rakom a lábaimat, mert nem éreztem magam olyan stabilnak, amikor a lábfejem ért előbb talja. De ez megszokás kérdése. Majd idővel remélem ez beáll.
Aztán kb. úgy 2,5 kili után kezdtem érezni, hogy a lábfejem elülső részén az ujjak tövénél lévő "párnázott" részen enyhe nyomás jellegű fájdalmat éreztem. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor az ellipszisgépen huzamosabb ideig hajtok, ahol szintén a lábfej elülső része terhelődik. Kicsit olyan volt, mintha az állandó előre érkezés miatt kipumpáltam volna a vért a lábfejemből.:) De 1-2 kör után már el is felejtkeztem róla.
A vádlimat viszont rendesen igénybe vette ez a fajta futótechnika. Az előlre való érkezés miatt a csillapító rugózás egy része a vádliban történt és a felső combban. Szerencsére nem volt semmi görcs, csak ezek szerint régen használtam ezeket az izmokat.:) De hát a végén a vádlim olyan volt, mintha két kőoszlopon állnék.:) Ezért a futás és nyújtás befejeztével még fél óra sétát tettem a pályán. Jó volt.
Sajna a salakpálya kicsit ramaty állapotban volt, mert a téli és az esős időszak teljesen feláztatta és 1-2 elvetemült futó, illetve bicajos kicsit felszántotta a pályát. Most, a száraz időszakban ez olyan formán szilárdult meg, mintha aknamező lenne. Sötétben már vigyázni kell, hogy nem menjen ki az ember bokája.
Szombaton kezdődött, szerdáig még egész jól éreztem magam, mivel gond nélkül ment a munka is. No, de aztán szerdán délben mint akit letaglóztak...a fejemet egy feldagadt dinnyének éreztem és már a kollégáim zavartak haza...
Megfogadtam a jó tanácsot.:)
Egy kiadós alvás, vitamin és rengeteg folyadék csodákat tud tenni...ma már sokkal jobban vagyok...de a héten már munkakerülő leszek.:)
Sajnos futni így megint nem fogok, pedig gyönyörű idő van hozzá...de legalább a szakdolimmal kicsit előbbre jutok.:)
Bár Vasapu bíztatott, de nálam lehet, hogy a hozzáállással van a gond. Nem mentem el a Lőrinci futóversenyre, pedig most a 10 helyett "csak" 8 kilis volt a táv.
Nem is igazán készültem rá...sok minden más megváltoztatta a prioritásokat, így a futás háttérbe szorult...pedig a kevesebb mozgásnak folyamatosan érzem a hatásait: súlyfelesleg, fáradtság...és ami betette a kaput, hogy le is betegedtem, ami csak tovább csökkentette az amúgy sem szárnyaló jókedvemet. Annyira, hogy még az ellipszisgépre sem bírtam ránézni, nemhogy a szabadba kimenjek. Utálom a zimankós hideget...
Ma reggel meg torokfájásra ébredtem...na, mondom, de jó...most épp 15 fok van kint és még azt sem tudom teljesen kiélvezni...
Pedig mostanában kezdtem el megint vitaminozni...de úgy látszik ez kevés. Bár valszeg a tegnapi 12 óra munka is egy csapás volt az immunrendszeremnek. Tudom, hogy nagyon nem jól csinálom, de kicsit hiányzik belőlem a kitartás, hogy magamra is eléggé odafigyeljek. Kevésbé bírom a terhelés/stresszt, ha túl sok a kötelezettség: munka (+helyettesítés), suli (szakdoli+vizsga) és a szokásos hétköznapi dolgok.
Ilyenkor kap el a sárga irigység :), ahogy pl. myke mi mindent bele tud passzírozni a nap 24 órájába úgy, hogy az IM-re most szinte 2x annyit időt szán, mint tavaly. Vagy WITCH "laza" 3-4 kilis úszásait vagy futásait nézve...amikor elhatározza, hogy a betervezett penzumot az edzésre ma megcsinálja, akkor az 90%-ban úgy is lesz.
Na, én sajnos nem ebben vagyok kitartó.:))) Talán, mert nekem nincs akkora "sportos" lelkem és sok dolgot csak kampányszerűen szeretek csinálni, aztán, amikor már uncsi, akkor félreteszem egy időre. Azért tudok a sportban is annyira lelkesedni, hogy mindenkit le akarjak tolni a pályáról.:) De vhogy a bioritmusom is azt mutatja, hogy a hullámzó kedélyállapot és a (számomra) késlekedő tavasz (és borzasztóan hosszú és zimankós tél) egyelőre nem adja meg azt a kezdő lökést, amitől beindulna bennem a duracell nyuszi.:)
Be is fejezem, mielőtt átmegyek siratóasszonyba.
Jó hétvégét mindenkinek! Aki teheti menjen ki a szabadba...amíg ilyen szép idő van.
Igaz, már majd egy hete volt, de a sok teendő mellett már nehezen vettem rá magam, hogy idebiggyesszek pár sort.
De ez a koncert megér néhány gondolatot. Bár nem nagyon volt kedvem kimozdulni, de mivel még sosem voltam GHYMES koncerten, így szépen kicsíptük magunkat a párommal és elindultunk. Persze ő hivatalból (újságíró) is ott kellett, hogy legyen.:)
Kb. 2,5 óra méltó és tiszteletteljes ünnepi koncertben volt részünk. A szöveg, az előadás, a dalok, a meghívott vendégek, az együttes tagjai...mind-mind annyit hozzáadtak ahhoz az estéhez, hogy felért egy megvilágosodással.:)
Mai küldetés teljesítve. Ma is sikerült rávenni magamat egy körre. Ismét az egyik szakkönyvet kaptam kézbe és nekiálltam taposni a "pedált" az ellipszisgépre. Elég jó lendülettel kezdtem és a marketing rejtelmeiben elmerülve néha teljesen bepörögtem és csodálkoztam, hogy mennyire hajtok pedig nem látok tatárt sehol sem.:)
Most a teperésben aktívabb voltam, mint a szakdoli írásban...bár ma munkaidőben sikerült azért pár sort hozzáírnom, amíg nem volt hálózat.:)
Ma egy kicsit jobbak a számok is:: Idő:45'00" Táv: 3,6 km Átlag pulzus: 140 bpm Átlag sebesség: 4,8 km/h Átlag tempó: 12'30"/km
Remélem sikerül tartanom ezt a tendenciát és a hétvégére talán összejön 15 kili szummában.
Annyi időt kihagytam a futásból, hogy nagyon keservesen megy a visszaállás. Pedig érzem, hogy kellene, mert fáradékony vagyok, de a felszedett kilók jeleznek a leginkább.
Szerencsére azért most több időm is van és a kimerítő munkahelyi hajtásból is már regenerálódtam. Így végre a betervezett mozgást sikerült is abszolválnom. Ez a hétvége szinte mindenben úgy telt, ahogy terveztem. Vasárnapra jutott a szakdoli írása és az edzés is. Hát a szakdoli keményebb diónak bizonyult. Fél óra küszködés után úgy döntöttem, hogy kombinálom a kettőt. Fogtam az egyik szakkönyvet, felkaptam a futócipőt és felpattantam az ellipszisgépre. A szarvak helyett most a könyvbe kapaszkodhattam.:) Hát érdekes volt...
De már kellett...Végülis az idő is könnyebben telt és vhogy a szakdolihoz is "csináltam" vmit.:) Persze azért ettől aktívabban kell majd a következő alkalommal.:) Mindkettőt.:)
Az edzésidőn és a pulzuson is jól látszik, hogy elég kényelmes volt a tempó: Idő:45'00" Táv: 3,3 km Átlag pulzus: 125 bpm Átlag sebesség: 4,4 km/h Átlag tempó: 13'38"/km
Tegnap járt le az első bérletem. Óra előtt már kissé elbizonytalanodtam, hogy majd folytassam-e a táncórákat....megéri-e nekem ez az állandó esti program...vagy inkább pihizzek otthon?
Aztán a táncóra végén már nem volt kérdéses.:)
Annyira jó hangulat volt, hogy már csak ezért is érdemes elmenni.:) Vettünk új lépéseket, néhányba sikerült is belezavarodnom, de összességében klassz volt.
A legjobb persze megint az utolsó fél órára maradt, amikor is párban táncoltunk. Most a fiúk pár bevezető alaplépés után szabadon váltogathatták a tánclépéseket, amivel gyakoroltuk az irányítást. Egész ügyes férfiemberek járnak órára.:))) Már alapban az is nagyrabecsülendő, hogy ennyien járnak. Ezen az órán majdnem minden lánynak jutott egy úriember.:)))
Ja és majd ha elég bátor leszek és kicsit gyakorlottabb, akkor elmerészkedek majd egyszer ebbe a pénteki Salsa buliba is, amit a Cubanita-ban szerveznek és a tánctanáraink is ott szoktak lenni.
Nem mondanám kényszerpihenőnek, de vhogy mégis az volt. Az egész januárom munkával és vizsgázással telt és azon küzdelemmel, hogy ne aludjak el állva, ülve, munka vagy evés közben. A legutóbbi mottó figyelmeztetése igencsak igaznak tűnik: "Élj lazán, ne dolgozz túl sokat, mert egyszer csak azt veszed észre, hogy vasárnap a templomban mindenki énekel, csak te fekszel a hátadon........."
A Maslow szerinti fiziológiai szintre csökkentek a szükségleteim....azaz a munka után kaja, alvás...Sajnos túl sok választásom nem volt, mivel a rengeteg melóra való tekintettel az egész részlegünknek elrendelték a túlórázást...sőt szombatonként is meló volt...
Szóval ezért nem is írtam sokáig, mivel nem volt miről.:) Az össz kikapcsolódásom a Salsa volt és néha mozi. De 1 hónap alatt szinte semmit sem mozogtam....botrányos. És a fáradtság miatt nem is bírtam rávenni magam...jött is megint a derékfájás.
De aztán most, hogy már kisebb a nyomás, kezdek regenerálódni...lassan igyekszem visszatérni a sportos hetekhez, mert ugyanis tavaly december óta a szilveszteri futáson kívül nem mozogtam és a nyár óta csak sporttal leadott 3 kilóból szépen felkúszott 4...
Ráadásul a nyakamon a Lőrinci 10 kilis futóverseny, amire nagyon fel kell szívnom magam, hogy végig tudjam csinálni. De vhogy nem igazán érzek motivációt...anélkül pedig nem okoz túl sok örömöt a dolog. Talán ha már végre újra belekezdek a mozgásba, akkor megjön az is...már sokszor éreztem, hogy a mozgáshiány rátelepszik az emberre és ördögi körként visszafogja abban, hogy újra elkezdjen mozogni és élni. A fekvőtámasz + hasprés gyakorlatokat is folytatnom kell, hogy elkerüljem a további derékfájást és hogy erősítsem az izmaimat.
Már nagyon várom a tavaszt....kicsit sok volt idén a télből...elég fázós vagyok, így nem szívesen megyek ki ilyenkor...de a tavasz....húúú...az a legcsodásabb évszak...:)
Még egy kis off-topic...Tegnap megnéztük Michael Moore új filmjét, a "Kapitalizmus: Szeretem". Hát ajánlom mindenki figylemébe...bár lehet, hogy kissé propagandának tűnik, de sok igazság van benne....és elég gusztustalan ez a rendszer, amiben ma a világ működik. Már előre félek a választásoktól is....mi lesz még itt? Mikor jutunk el mi is odáig, ahol most az amerikaiak agonizálnak? Lassan az egész világban pattanásig feszül a húr és nem lesz, aki megállítsa a pénz uralmát és birtoklóinak hatalomvágyát...a tisztesség kiveszett belőlük...a saját kis pókerjátékaikban hazárdíroznak a többség életével, hogy minél többet kaszáljanak...valszeg egy világháborútól sem riadnának vissza...
Friss kommentek