Maraton-i próba

A reggeli pakolás elhúzódott, így az indulás is. 11 múlt, mire a kocsiba beraktunk mindent. Ekkor jött még egy kis probléma a bringával, mert a váltónál le akart esni a lánc, amikor tili-toliztam vele. Gyorsan a párom elvitte a sarki bringaszervízbe (milyen mázli, hogy az is ilyen közel van) és gyorsan kivettek belőle pár szemet, mert túl hosszú volt a lánc.

Így indult. Ezután röpke 3 óra alatt Nagyatádra is értünk. A Versenyközpont még nem volt nyitva, ezért gyorsan kajáltunk egyet. Na ezután már kisebb kígyósor várt minket a központban. A pályabejárásra éppen beesett a párom. Azt a cirka 1,5 órát Kombinát párjával jól eldumáltuk, sétáltuk.

A tésztapartyn pedig az összes blogolóval együtt vacsiztunk, így személyesen is megismerkedhettem az elsőbálozókkal: Vasapu, Tepó, Szaszit, Ironsün.

Este Gyékényesen kicsit nehezen találtuk meg a sötétben a szállást, de kis kerülővel csak sikerült. Most szunya, aztán jön a -1. nap.:)

Szép álmokat!

Ui.: Ja, szombatra 36 fokot és gyenge felhőzetet mondanak. Brutális lesz...

Holnap indulunk Gyékényesre, ahol a párom szombaton most már másodjára fekszik neki a tó vizének, majd pattan két kerékre 180 kili erejéig és bekocog Nagyatádon a célba egy maratoni táv után. :)

Izgalmas lesz...megint...pedig csak kísérő leszek.:) De azért kihasználva a helyzetet és alkalmat bekészítem a futó- és úszócuccot (bringa marad otthon, mert macerás lenne még azt is hurcolni), hogy az IM előtti napok adrenalin növelő hangulatában felpörgessem magam egy kis testmozgással. A verseny napján úgy is csak a depóban és környékén dekkolok.

Fotót és videót töménytelen mennyiségben fogok készíteni. Aki nem tud személyesen eljönni az élőben is követheti a versenyt: http://live.ironman.hu/

Kalandra fel! :)

Már egy hete eldőlt a nagy kérdés. Nem indulok a 30 km-es távon a SPAR Maratonon.

Helyette inkább a teljesíthetőbb 7 km-es Minimaratont választom. A változtatás szükségességét már korábban beláttam, de még reménykedtem, hogy be tudom hozni a lemaradást az edzésekben. De valójában esélytelen volt és őrültség is lett volna ekkorát bevállalni. Még bőven nem tartok ott, hogy ennyit lefussak. Szeptemberig örülök, ha stabilan 10 km-t tudok futni úgy, hogy nem köpöm ki a tüdőmet.

Szóval ma végre a BSI-t (telefont nem nagyon veszik fel) is sikerült megkérdeznem, hogyan módosíthatom a nevezést, mivel már a 30 kiliset visszaigazolták. Lesz egy személyes megjelenésem náluk, hogy lepapírozzuk a változást és a nevezési difit majd jövő év végéig felhasználhatom. Valszeg nem kell addig várnom azzal.:)))

Addig is készülök, ahogy tudok és talán hamarosan a nemrég emlegetett mini-triatlonomat is teljesíteni tudom csak úgy brahiból.:) A párom IM-je után majd biztos még nagyobb kedvet kapok hozzá.:))) Akármennyire is szendvedős nekik, rengeteg olyan élménnyel lesz gazdagabb az ember még nézőként, szurkolóként, segítőként is, ami inspirálóan/motiválóan hat a saját sportteljesítményemre/kedvemre.

Remélem ez majd meglátszik a SPAR Minimaraton eredményemen is, ahol szeretnék a tavalyihoz képest sokat javítani az időmön. A terv az, hogy az 53"47'-ből lefaragjak kb. 5"-et. Ez kb. 7 perces kiliket jelent. De jó lenne ez alá is menni...majd meglátjuk. Addig még 1,5 hónap és talán sikerül annyira felszívni magam, hogy ez összejöjjön.:)

A pocsék időjárás után végre megint visszatért a nyár.

Ezt első körben azzal tettük még kellemesebbé, hogy fogtuk magunkat és a barátokat összerántva, elmentünk Tahitótfaluba az Eper-"lekvár"-fesztiválra. Bár csak egy standon láttunk lekvárt, viszont epret sehol. Szóval gőzöm sincs mi köze az egésznek az eperhez.:)

A lényeg, hogy megint egy klassz Magna Cum Laude koncertben volt részünk.:) Az égiek is megkíméltek az esőtől, így zavartalanul élvezhettük a szórakoztatóipar egyik remekét. Még képes voltam a tinik közé is beállni, hogy egy pólót is szerezzek autogrammal. Azért annyira nem volt vérciki, mert voltak bőven korombeliek is a sorban.:)

Ezután szombaton akkora döglés volt, hogy alig tértem magamhoz. Az elmúlt hét alvás-deficitjét igyekeztem behozni. Előtte reggel volt 1,5 óra gyakorlóvezetés. Most már én vezettem végig (Első alkalommal fura, de hasznos módszerrel megosztotta az oktató a vezetést. Nekem csak kormányoznom és indexelnem kellett.:) Így sokkal kevesebb dologra kellett koncentrálni.) és egész jól ment. De azért sok dolgot át kell ismételni és gyakorolni. Ezért is kezdtem bele. De már várom a következő alkalmat.:) Na, ezután déltől majdnem 5-6 óráig alvás volt. Hihetetlenül fáradtnak éreztem magam. Azért még az éjszakát is végigaludtam.:))

Vasárnap viszont nem volt mese, meg kellett most már szakítani ezt a tunyulást. Így elmentünk Witch-el a kispesti uszodába, ahol a 33-as medencében úszkáltunk egy jót. Az első 25 hossz után éreztem, hogy átváltok robotpilótába. Csak 1 óra úszás volt a cél. Majd 45 perc után gondoltam leúszok 50 hosszt. Aztán jött a 60. A végén úgy voltam, hogy 1,5 órába bele kell férnie a 70-nek. Szóval alig bírtam abbahagyni.:)
Mellúszásban toltam végig. Az úszószemüveget már az elején eldobtam, mert elég vacak volt, így nem lettek karikák a szemem körül, de a klóros víz rendezte a szem/száj-nyálkahártyámat. Szerencsére a szemem nem úszott vérben a végére.:)

Táv: 2,33 km (70 hossz)
Idő: 90"

Ezt már csak egy kis napozás követte az uszoda kertjében egy lángos, főtt kukorica és limonádé kíséretében. Tisztára olyan érzésem volt, mintha nem is Budapesten lennénk. Annyira nyugis, nem volt tömeg. Mondjuk külső medencéje nincs is, talán ez volt az ok. De van két strandröpi pálya is, ahol a fiúk-lányok folyamatosan ütötték a labdát. Szóval ki sem mozdultunk a nagyvárosból, mégis kellemes környezetben, nyugalomban élvezhettük a mozgást és a kiérdemelt pihenést.

Sajnos délutánra már fejfájás rontotta a kedvem. Lehet, hogy túlzásba vittem az úszást vagy túl keveset ettem/ittam. Pár órás rápihenéssel, evés/ivással estére rendbe is jöttem. Viszont így már nem fért bele a mai napba a többi program (mocizás, bringázás), ami tervnek igen jó volt.

Majd 1x kipróbálok egy mini-triatlon edzést is. Pl. 1,5km úszás, 30km bringa, 5km futás. Kíváncsi vagyok, hogy bírnám...

Miután már nem volt olyan észvesztően meleg, egy laza tekerés igen csak jól jött. Ebben az iszonytató kánikulában teljesen leépültem...agyilag is...szinte ki sem akartam mozdulni otthonról...a tartós 35 fok igencsak kikészített. Ezt csak plázázással tudtam enyhíteni, de oda is csak a jó klíma miatt mentünk.:) Lehet, hogy otthonra is kellene egy...

Na, de a szombati 20-23 fokban és az erős szélben egész jó érzés volt tépni a pedált. Persze nem mentem sokat, de annak legalább odaléptem.:) A végén volt egy kis pizzázás. Este meg egy jó kis buli a barátokkal.:))
Táv: 12 km
Idő: 48"

Azóta a szorgos hétköznapok következtek munkával...és a pocsék őszi időjárás. Hétvége felé legalább már normalizálódik a helyzet. Addig még talán edzeni is fogok vmit.

Bár még be kell építenem a programomba az autóvezetést is, mert elhatároztam végre (némi kényszerítő körülmény hatására :)), hogy gyakorlóórákat veszek. Ugyanis gimi óta megvan a jogsim, de azóta se sok hasznát vettem, vagyis nem ültem a volán mögé. Viszont az IM-re, mint kísérő, nekem kellene majd a kocsival átfurikázni Gyékényesről Nagyatádra és jó lenne, ha egy bringást sem ütnék el és én se fordulnék az árokba. Szóval van rá szűk 3 hetem, hogy újra belejöjjek. No, nem kell félni, mert annyira béna nem vagyok, csak inkább biztosra megyek.:)))

Tegnap estefelé kaptam a bringát és kimentem a kellemesebb nyári estébe a nagy kánikula után. Nem tekertem sokat (kb. 1 óra), de az éppen eléggé frissítő volt ahhoz, hogy a kezdődő fejfájásom elmúljon.

Aztán 1-2 órát lépcsőztem, amivel jól feltornáztam a pulzusomat és kellőképpen lefárasztottam magam az alváshoz. A durva ebben a melegben az, hogy amint megáll az ember ömlik róla a víz, minta beborították volna egy dézsányival.

A (majdnem) hidegvizes zuhanyozásnál nincs is jobb ilyenkor.:) Csak az a baj, hogy ettől meg teljesen éber lettem.:D Szerencsére emiatt nem kómáztam a munkahelyemen, még tart a frissesség. De azért nehéz volt reggel kikúszni az ágyból.:)

Nem tudom ebben a melegben ki bírja az edzést, de ebben a kánikulában ez nem embernek való. Még reggel is min. 25 fok van...durva.

Az edzés nem volt a hétvégén, inkább kihasználtuk a forró nyarat és hogy van egy másik kétkerekű is a családban, mint a monti.:)

Szelíd motoros gasztronómiai kirándulás lett a vége a Balcsin. Biatorbágy, Etyek, Alcsútdoboz, Várpalota irányában közelítettük meg Tihanyt (1. számú úticél). Jó választás volt, mert így elkerültük a nagy forgalmat/dugót, és sokkal élvezetesebb is lett a mocizás a dimbes-dombos gyönyörű tájakon.

A szállással kicsit meggyűlt a bajunk, mert véletlenül egy másik motoros párnak adták ki előttünk fél órával - hiába név szerint foglaltuk le. De aztán a jó szerencse nem hagyott el, mert a szomszédban éppen volt egy szabad szoba kiadó.:)

Lecuccoltunk és rögtön felkerestük kedvenc éttermünket: Balatoni Ház Étterem.
Innen nyílik a legszebb kilátás a Balatonra. Az ételeik pedig a látványhoz hasonlóan igen ízletesek.

Az este egy jó kis szabadtéri színházi előadással folytatódott: Indul a bakterház. Aztán reggel 10-ig szunya, mert ugye nem hajt a tatár.:)

A következő állomás Sümeg volt. Útközben Szigligettel is bepróbálkoztunk, de aztán mégsem mentünk fel a várba. Nem volt kedvünk magunkkal cipelni a mocis cuccokat. Sümegen pedig a vár lábánál lévő hatalmas csárdában ettünk finomat és utána kifeküdtünk a fűbe kicsit sziesztázni. Élni tudni kell.:)

Néhány pózolós fotó a mocival (az elsőn még nagyon forró volt az ülés :)) )

Hazafelé már fárasztó volt kissé a motorozás, mivel majdnem egy huzamban kellett menni 3-4 órát.

Aktív pihenés eredménye: literszámra megivott és kiizzadt folyadék, enyhe izomláz a combközelítő izmokban (az órákig tartó terpesztés miatt) és a karomban (kapaszkodás + támasztás). :)) A menetszél miatt a nyakizom is rendesen dolgozott, hogy a bukóval együtt a fejem a helyén maradjon. :)

Futottam 4 kilit...az eső elől...bár kissé hülyén hangzik, mivel a salakpályán mentem és a körözésben nehéz elmenekülni az égi áldás elől.:)

Amikor elindultam már kezdett csepegni, de ezt direkt jónak tartottam, legalább lesz, ami hűtsön menet közben. Aztán rákapcsolt és én is.

A gázos az a folyton visszatérő 200m volt, ahol pofaszaggató szembeszél fújt, szinte rá lehetett volna feküdni. Ennek ellenére rajtam kívül még 5 elvetemült kolléga is úgy gondolta, hogy semmi sem tarthatja vissza a mai edzéstől.:)

Táv: 4 km
Idő: 26'48"
Átlagpulzus: 176 bpm
Átlag tempó: 6'42" / km
Átlag sebesség: 8,96 km/h
Súly: 69,6 kg

A vizsga után becsatlakoztam hétvégére a BEAC-os edzőtáborba. No nem terveztem komoly edzéseket, inkább csak végre egy kis nyaralásfélét. Azért felkészültem futásra és bringázásra is. Végülis sikerült sok mindent belerakni ebbe a két napba, még ha edzést nem is csináltam sokat.:)

A szombati dugó miatt csak 1 után érkeztünk. Edzés már nem volt, így mentünk beach-elni. Brutál kánikula volt, így a vízben lehetett csak kibírni. A maradék időben pedig fincsi dolgokat ettünk, ezzel feltöltöttem a raktárakat.

Vasárnap délután a fiúk, lányok hosszú bringára mentek. Én meg Dittével nekivágtam a tavaly kínkeservesen megmászott akarattyai emelkedőnek. Bíztam benne, hogy idén jobban megy. Be is jött. Most végig tudtam tekerni megállás nélkül az emelkedőket és a pulzusom is 180-nál megállt, átlagban pedig 150 bpm környékén mentem. Nagyon elégedett voltam magammal.:))) Persze nem tekertünk, mint a szélvész, csak amolyan fun-biking volt. A táv összesen 20 kili.

Bringaútvonal (oda-vissza):

Az edzések végeztével sajnos a napnak is vége lett, és vissza kellett mennem Pestre. A bringázás alatt látott az autópálya felé hömpölygő hatalmas dugó még este is kitartott, de kis kerülővel jó egérutat találtunk és egész jó tempóban felértünk a nagyvárosba.

Klassz hétvége volt. Igyekszem az egész nyarat így kihasználni. Amerre csak lehet bringát vinni és sátorozni.

A 24-ei írásbeli vizsga után nagyon lazán nem volt kedvem és motivációm se tanulni. Inkább kiélveztem a hétvégi szép időt a családdal a szülinapom alkalmából.:)

Ezt folytattam is azzal, hogy a pénteki szóbeli vizsga előtt csak 2 napot mentem vissza dolgozni, hogy készülni tudjak az utolsó megmérettetésre. Hát szerencsére a munka is lazán ment és pöpec módon zökkenőmentesen. Így teljesen nyugodt szívvel és elégedetten tettem le a lantot és csaptam bele a lecsóba. Azaz a tanulás helyett inkább barátnőmnél töltöttem az egész napot.:) Megbeszéltük, hogy tanulni is fogunk, de ezt csak a saját megnyugtatásunkra szögeztük le. Persze csak legyezőnek, alátétnek, stb. használtuk a tételeket. Többre nem is voltunk képesek ebben a szép nyári időben.:)

Most vhogy lelkiismeretfurdalásom sem volt...éreztem, hogy ez már ha törik, ha szakad menni fog. Utolsó modul...fejből és tapasztalatból is menni fog.:)

Hát nem bántam meg.:) Még előző nap is csak arra voltam képes, hogy a szakdoli védéséhez a prezit kicsit kipofozzam. Aztán csak a kedvenc írómtól olvasgattam vagy az éppen idén debütáló új Nők Lapja magazint, a Psziché-t tanulmányoztam. Ez vhogy sokkal jobban lekötötte a figyelmemet.:)))) Inkább pszichológia könyvek fölött görnyedtem volna. :) De még lehet, hogy jövőre befizetek egy ilyen képzésre is. A tanulásból sosem elég.:)))

Na, a lényeg. A vizsga előtti 10 percig halál nyugis voltam, ami nálam szokatlan, de bejön ez az érzés.:) Már mindenki gyorsan túl akart lenni rajta. A szünetben (amíg a nappalisok prezentáltak) lement mindenki a suli melletti étterembe lazítani egyet. Egy darabig mindenki üveges szemekkel nézett, aztán egy fotózás erejéig elindult a bohóckodás.

Végülis JELESre vizsgáztam, így a második papír is jól mutat majd a vitrinben, de remélem másra is tudom majd használni.:)

A vizsga utáni buli sajna érdeklődés hiányában és a teljes agyi amortizáció következtében elmaradt. De páran beültünk egyet pizzázni és jókat beszélgetni. Ez tökéletes lezárása volt a napnak.

9-én lesz a bizonyítványosztás, akkor megint ünnepelünk.:)

A sorrend a lényeges.:)

Ma estefelé nekiindultam, hogy a tegnapi ígéretet beváltva lefussam azt a pár kilit. Mire épp kiértem a pályára, jött egy hívásom, hogy van-e kedvem a társasház melleti cukiban fagyizni egyet.:)

Hát volt. Rögtön vissza is fordultam. De hogy azért legyen benne vmi edzés is, legalább a cukrászdáig futva tettem meg azt a pár száz métert. No, aztán ott a fagyiból inkább két süti lett, fejenként.:) A futáshoz szánt vizet is legurítottam mellé.

Egy kis ejtőzés után (amíg sikerült talán emészteni is, hogy ne róka legyen belőle) visszasétáltam a pályára. A kalória már benn volt, most le kellett dolgozni.:)

Nosza, akkor adtam neki. Mentem is, mint állat. Bár azért kicsit lassabb voltam, mint terveztem. De megállás nélkül toltam. És még menet közben is kaptam egy hívást, s mintha mi sem történt volna úgy elbeszélgettem menet közben, hogy a levegővétellel sem volt gond.:) A végén rövid nyújtás.

Hát íme:
Táv: 5,2 km
Idő: 35'49"
Átlagpulzus: 175 bpm az első 2,5 kilin, aztán 185 bpm
Átlag tempó: 6'53" / km
Átlag sebesség: 8,710 km/h
Súly: 69,8 kg

A Timex-et meg elvittem a szervízbe. Át kellett bumszlizni ezért a város másik végébe. Vmi kis utcában volt egy bazi nagy családi házban. Először elbizonytalanodtam, hogy jó helyen járok-e. Sajnos 2 hetet várnom kell a kütyümre. Addig csak a régi Decathlon-os pulzusmérőmet használom és fejszámolom a köröket a pályán. Ha máshova megyek, akkor meg talán utólag a neten lekövetem az útvonalat.

Holnap esetleg beiktatok egy bringázást.

...nekem.:)

Egy évvel és sok jó+rossz (élet)tapasztalattal lettem öregebb.

Kár, hogy az ember nem élheti visszafelé az életet. De ha vki jól csinálja, akkor így is megélheti.:) Ezt a szösszenetet az interneten találtam:

"Ha újra születnék, ezt szeretném. Halva kezdem és rögtön kikelek a koporsóból. Öregként felébredve nap mint nap jobban érzem magam. Miután túl egészséges lettem, kirúgnak az öregek otthonából, majd évekig élek gondtalan nyugdíjasként és bekaszálom a lejáró öregségi biztosításokat. Ezután, amikor dolgozni kezdek, az első napon arany karórát kapok a főnökömtől. Negyven-egynéhány évet dolgozom, mialatt egyre fiatalabb leszek, míg végül kiskorú lévén abba kell hagynom a munkát. Jönnek a gimnáziumi évek: pia, bulik, boldog promiszkuitás. Ahogy fiatalodom, úgy válok egyre gyerekesebbé. Jön az általános iskola: végtelen játék, semmi felelősség! Pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri, hogy mosolyogjak rájuk. Az utolsó 9 hónapot békés lebegéssel töltöm egy termálfürdő-szerű helyen, ahol mindent megkapok, ami csak kell: központi fűtés, on-line szobaszervíz, stb. Míg végül... befejezem egy jó orgazmusként."

Az elmúlt év (2009 júliustól) sportteljesítménye összesítve:

Nem észvesztően sok, de a korábbi évek szinte 0km-eivel összevetve igazán elégedett vagyok.:)

Az utóbbi időszak frusztrációját igyekeztem egy keményebb edzéssel feloldani. Hát durván kihajtottam magam (az eddig kihagyásokhoz képest). Mentem, mint akit kergetnek...

Időközben előjött ez a "Forrest Gump"-érzés is: menni...menni kell...ha már elfutottam eddig, akkor még futhatok kicsit tovább is...

A monoton futás igazán jól kikapcsolja az ember gondolatait...egyedül van saját magával...kiüríti az agyát....és csak megy....megy...

A tudatalattiban ekkor váratlanul, de kristálytisztán egyszer csak felvillannak a korábban gondolatainkat emésztő problémák megoldásai, saját tudatunk ekkor ébred rá lényeges dolgokra, ami előbbre visz bennünket....ami a folyamatos fejlődést, tanulást segíti minden területen.

Tisztára spirituális élmény volt. Még az órámon is elfelejtettem megnyomni a split gombot az egyik körben, annyira megszűnt a fizikai valóság körülöttem és egy másik dimenzóban voltam. A lábam ment magától...se fáradtság....se fájdalom...

Ezt nevezik "flow"-nak?
Ha igen, akkor mindenkinek meg kellene ezt tapasztalnia.

Számokban kifejezve:
Táv: 5,5 km
Bruttó idő: 43'30" (ivászattal)
Nettó idő: 36'23"
Legjobb tempó: 4'48" / km
Átlag tempó: 6'37" / km
Max.sebesség: 16,1 km/h
Átlag sebesség: 9,0 km/h
Súly: 68,7 kg

Pulzusadat még mindig nincs....ma próbálkoztam egy elemcserével, de ugyanaz a helyzet...irány a szervíz.

Ezt ma már rongyosra hallgattam. Állat.:)
Főleg ez tetszik:
    "S ha utad egyszer a végéhez ér
     Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!"

A Sirató is gyönyörű szép, de az most túl szomorú lenne.

Futáshoz most már összeállítok én is magamnak vmi igazán ütős fülbemászót (persze ez a sanzon kicsit lassú lenne :)), mert legutóbb is egész automatikusan ráállt a lábam arra az ütemre. Baromi sokat segít!

Kevés volt a tegnapi km és mivel tudtam, hogy ma már nem lesz olyan aszfalt-olvasztó forróság,mint tegnap, így mindenképpen menni akartam pár kört.

Már munkából hazafelé jövet is éreztem azt a kellemes szelet, ami tökéletes volt a lehűlt levegő mellé. Alig vártam, hogy belevágjak.

Felszerelkeztem: futócucc, flatcipő, zene, GPS, víz+sejtsó, pulzusmérő nélkül

Na, induláskor sikerült a vizet otthon hagyni. Így maradt a zene és a GPS.:) Végülis ez is elég volt a mai adag futáshoz.

A salak kissé fel volt ázva a mai zuhétól, centisre süllyedt lábnyomokkal tele, de azért már estére futható volt. Remélem majd azrt elegyengetik a nyomokat, mert nem annyira kényelmes kerülgetni a lyukakat.

Röviden és velősen:
Táv: 2,6 km
Idő: 16'34"
Legjobb tempó: 4'00" / km
Átlag tempó: 6'17" / km
Max.sebesség: 22 km/h
Átlag sebesség: 9,4 km/h
Súly: 69,6 kg

Szokás szerint a lábam tovább bírta volna, de nem akartam kicsinálni magam. Azért amikor hazaértem megittam az előre kikevert italomat.:)

hőség van. Aki most ment az orfűi középtávú triatlon versenyre, hát...34 fokban...nem embernek való. Minden elismerésem nekik!

Azért ma én is belekóstoltam ebbe a kánikulába. Reggel korán akartam elmenni futni, de annyira nem brítam felkelni (még a 4 napos szúnyogcsípéseim annyira viszkettek és gyulladtak voltak, hogy rosszul aldutam), hogy csak 8:40-re értem ki a pályára.

27 fok volt. Besz*rás. Nem is ment könnyen a futás. Persze ennyi kihagyás után nem is csoda. De most már talán megint vissza tudok térni a rendszerességhez és kevésbé lesz ilyen gatyarohasztó meleg.

Ma öten voltunk kint a pályán. Legalább nem egyedül kellett edzeni. Pár körönként kénytelen voltam megállni, mert a pulzusom még gyorsan felment, bár mérni még mindig nem tudom, csak érzésre. A lábaim jobban bírták volna a tempót, de az állóképességem most még mindig el van maradva a 1 hónappal ezelőttitől.

Mára ennyi volt:
Táv: 2,9 km
Idő: 20'41"
Legjobb tempó: 5'57" / km
Átlag tempó: 7'03" / km
Max.sebesség: 10,1 km/h
Átlag sebesség: 8,3 km/h
Súly: 69,8 kg

sikeresen jelesre abszolváltam a Kereskedelmi Szakmenedzser vizsgáimat és a szakdolivédést, így egy újabb papírral a zsebemben és kicsit több ésszel a fejemben igyekszem életem jobbulására koncentrálni.

Nehéz volt...3 óra alvás, étvágytalanság (fogytam...és lassan el is fogyok), több órás várakozás és órákig tartó (5 modulból álló) vizsga után teljesen kész voltam. Reggel 8-ra értem a sulihoz és este 6-ra haza. A vizsgabizottság is kikészült a maratoni vizsgáztatástól. Minden tiszteletem az övéké, főleg, hogy  igen empatikusan senkit sem szivattak meg.

De a végére úgy éreztem, mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Otthon rögtön bebújtam a takaró alá egy jó kis alvás reményében. Persze még álmomban is agyaltam néhány vizsgatételen, és nagyon nehéz volt kikapcsolnom az agyam. Azt hiszem mostanában nem tervezek tanulni semmit sem...az élet már így is sok mindenre megtanított...de ugye jó pap holtig tanul...és még puffogtathatnám itt a jó kis szólásokat, közmondásokat.

Még lesz egy utolsó kör, mert a Reklámszervező Szakmenedzseri képesítéshez is lesz vizsga, ami csak 1 modulban különbözik. Így már nagyon laza lesz egyetlen modulból vizsgázni és megvédeni a szakdolit. Már meg is beszéltük mindenkivel, hogy utána egy nagy bulit csapunk. 2 év alatt 2 diploma. Ezt érdemes megünnepelni!

Most már hétvégén végre jó idő lesz. Talán elmegyek futni is. Csak, hogy legyen vmi jelentenivalóm a sport terén is.

Az egy hétig húzódó betegség, a vizsgára készülés, a kevés alvás, egyéb nehézségek...elég nagy visszaesést okozott az elmúlt hetekben a sport-teljesítményemben.

Tegnap igyekeztem egy nagyot aludni, hogy bepótoljam a lemaradást. Hát félig-meddig sikerült is. De sajnos nagyon nem voltam lekileg olyan állapotban vagy hangulatban, hogy a futásra tudjak koncentrálni.

Ez meg is látszódott a mai eredményen. A Futógálát már eleve nem is terveztem, hogy megcsinálom, helyette inkább családi körben töltöm a délutánt. Előtte azonban úgy gondoltam, hogy jó lenne kicsit átmozgatni magam. Elég meleg volt (26 fok), ami már kicsit szokatlan korábbi futóidőkhöz képest.

Nem is igazán terveztem meg, hogyan is fussak. Előbb 2 kör bemelegítést csináltam. Aztán rövid pihenő után jött az ötlet, hogy amíg birom, gyorsabb tempóban futok, hosszú léptekkel, majd séta. Két körig bírtam...rettenetesen ki voltam üresedve a végére és azon gondolkodtam, hogy mi a fenét csinálok itt a pályán?!?! Minek kínozom magam, amikor érezhetően baromira nem is vagyok ráhangolva a futásra...hamar elszállt minden lelkesedés belőlem. A kör végén fogtam a cumómat és hazasétáltam. Lehangoló volt ez a mélypont...még a nyújtást is kihagytam...

Így összesen 1,6 km (szánalmas) lett, ebből csak a második felét mértem (körönként utolsó 100 méter sétával):
1. kör:
Idő: 2'54"
Tempó: 6'56" / km
Átl. sebesség: 8,5 km/h

2. kör:
Idő: 3'07"
Tempó: 7'22" / km
Átl. sebesség: 8 km/h

Legjobb tempó: 4'57"
Legjobb sebesség: 12,7 km/h

Pulzus adat még mindig nincs...vmikor el kellene már vinnem megnézeti az órát vagy az övet...

Ma még tanulás is vár rám...nem tudom az hogy fog menni ezek után...

Már péntek óta néhány sorstással összefogva dolgozunk a szóbeli  tételeken, hogy legalább az elméleti részt összeszedjük, ami elég a vizsgához. Persze van benne bőven elemzés, számolás és furfangos kérdés, ami kicsit nehezítés, de megoldjuk.:)

Eléggé ki vagyok már fáradva...tiszta zombi módjára éltem a hosszú hétvége alatt. 10-11-kor keltem, aztán rövid szünetekkel hajnali 2-3-ig nyomtam. Biztos sokan hülyének tartanak, de ha vki meglátná a tételeket, amiből vizsgázunk, azt hiszem kifutna a világból. Főleg, hogy egy csomó mindent az internetről kell összevadászni, mert tankönyvünk nem volt, az órákon az anyag töredéke fért bele az időbe...

Ma rááadásul még a szakdoli védéshez szükséges preziket (a doga alpján néhány előre megadott kérdéshez kapcsolódóan kellett elkészíteni) is le kellett adni. De kapva kaptam az alkalmon és kifaggattam az egyik (nagyon rendes) tanárnőnket néhány fogósabb tétellel kapcsolatban. :)

No és persze a nagy hír, hogy MEGLETT AZ ÍRÁSBELIM!!! :)

Előtte az a hír járta, hogy néhányunknak nem sikerült...ki is vert a víz....bár éreztem, hogy nem lehetek köztük. Megkönnyebbültem, amikor személyesen közölték, de vhogy még mindig bennem van az ideg...kell egy kis idő, mire feldolgozom, hogy mehetek tovább szóbelire.:)

Most már "csak" a kidolgozott tételeket kell átmazsolázni jövő szerdáig, aztán remélhetőleg aznap átvehetem az egyik bizimet.:)

Az elmúlt napok mentális és szellemi amortizációjából is hamarosan felépülök. A megfázásom is elmúlt hétfőre, de a fentieknek köszönhetően a kevés alvás miatt is sajnos eddig 0km futás volt...emiatt nem hiszem, hogy a hétvégi Duna-parti Futógálát megpróbálom. Inkább csak futkározok magamban, kedvemre.....semmi verseny...anélkül is tudok nyomni egy erősebb edzést.

De már nagyon bele kell húznom, mert kevés leszek így a szeptemberi 30 kilire...

Leszívták az agyam. 2 nap alatt 11 írásbeli vizsga 7 modulból. Brrrr....

Ettől még egy érettségi is kíméletesebb.:) Ott legalább egy nap csak egy tárgyból van vizsga. Hja, és még mindig meg vagyok fázva, a fülemre is ráhúzódott...jó volt így készülni.

Annyit tudni kell, hogy az OKJ-s képzéseknél nemrég bevezetett modulos képzés abból áll, hogy minden szakképzéshez különböző modulokat kell teljesíteni, hogy a képesítést megszerezzük. Na, most...ennek az lenne az előnye, hogy pl. két képesítés esetleg csak 1-2 modulban tér el, akkor nem kell a teljes képzést végigcsinálni, hanem elegendő csak az adott modulokból órát venni (arányosan csökkentett tandíjért) és vizsgát tenni. Igazából ez egyfajta különbözeti vizsgának is tekinthető.

Én speciel két képzést csinálok egyszerre, amik csak egyetlen modulban térnek el. Így 2 év alatt megszerezhetem mindkét képesítést a 2x2 év helyett. Csak a vizsgadíj volt duplán. Szóval tökre megéri.

Viszont a gáz akkor van, ha a közös modulok egyike nem jön össze, mert akkor egyik képesítést sem adhatják ki. És az írásbelik fent említett besűrítése nem sokat segít a sikeres teljesítésen...:/

Szóval kicsit embertelen volt, de túléltem...én is.:) Bár voltak olyan feladatok a vizsgasorban, amikhez nem sok lövésünk volt. De ez nem (csak) a felkészületlenségből, hanem az oktatás hiányából adódott. Persze a suli sem sokat tudott tenni, hiszen nekik is ez volt az első ilyen fajta képzés és ők se sokkal hamarabb kaptak infót a tananyagról vagy az OKJ-s vizsgák tételeiről, mint mi, diákok...Gyakorlatilag mi voltunk a kísérleti nyulak...hurrá.

Igazából az NSZFI-t is jól s*ggbe kéne rúgni, mert a vizsgatételsort a képzés felénél állította össze (a szaktanárok véleménye szerint silány minőségben) a szakdolgozati témakörökkel együtt, amit ha már 2 évvel ezelőtt megkap a suli, akkor a tantervet is ahhoz igazíthatták volna. Az alattunk lévő évfolyamnál már egészen más tematikában tudta az iskola a tananyagot összeállítani, mert már volt mihez viszonytani. Ők szerencsések...nekik már lesznek kidolgozott tételeik is...tőlünk.:DDD

No, még 2 hét a szóbeli vizsgáig. Akkor majd 5 modul tételsorából lesz számonkérés + az egyik szakdoli védése. Fincsi lesz.:)

A lábam viszont szépen rendbejött. Ha minden jól megy, akkor vasárnap megyek futni is.:)

a hangulatom...

Pénteken csak 9-re értem haza a munkából. Szabi előtt még rengeteg dolgot el kellett rendezni. Így aznap már nem volt erőm elmenni futni...persze az időjárás sem kedvezett nekem. Másnap aludtam kb. 10 órát...vagyis csak hellyel-közzel, mert egész éjjel és még reggel is fájt a fejem. Szombaton egész nap takony idő volt kint, de éreztem, hogy ha még sütne is a nap, kicsi az esély a futásra, mert elkezdett fájni a torkom (valszeg ez még egy kolléga "ajándéka" volt, mielőtt elmentem szabira :))...

Szóval mindez nem adott túl sok okot a jókedvre...

De legalább az achilles-em gyógyulni tud. Még néha kicsit fájdogál, ha pl. leguggolok, de egyre jobb lesz. Talán mire ez a megfázás is átmegy rajtam, addigra teljesen rendbe jön a lábam is és ismét fullosan készülhetek a következő versenyre.

No, azonban a szabadnapokat ettől prózaibb dologgal kell(ene) eltöltenem. Jövő hét közepén lesz az első OKJ-s írásbeli vizsga. Van mit készülni rá. A hét többi részében pedig már a szóbelire kell gyúrni. Abból a szempontból még szerencse, hogy egész héten ilyen pocsék idő lesz, hogy legalább nem fogja elterelni a figyelmem a tanulásról. Azért jó lenne majd hamarosan futni egyet...ha már jobban leszek és még mindig szakad az eső, akkor szerintem meglátogatok egy edzőtermet és futógépen is kipróbálom, mit tudok.

Amúgy számomra örvendetes hír, hogy az elmúlt hetek rendszeres mozgásának köszönhetően sikerült 1,5 kilónyi feleslegtől megszabadulnom. :) És ez szimplán a sportolásnak köszönhető, semmi fogyókúra. A mérleg szerint a testzsír is csökkent és a test víztartalma pedig nőtt.

Csak ne fájna a torkom...

A hétfői futás izom- vagy ínhúzódását az achilles környékén igyekeztem kikezelni egy kis jégzselével és Ben-Gay krémmel (fura neve van, rossz az, aki rosszra gondol :)). Egész tűrhetőre sikerült, mert ma már tudtam futni. Pedig aggódtam, hogy ki kell majd hagynom ezt az edzést.

Ma sikerült még világosban kiérni a pályára. Rögtön a suli és egy gyors (kevés) kaja és jó adag víz után neki is indultam. Vittem is magammal egy kulccsal is, megspékelve Mg+B6-al.

A terv az volt, hogy néhány kör bemelegítés után csinálok pár kör résztávot is, mégpedig:

• 80m tempós futás (sprinttől lazább, de azért a szokásostól jóval gyorsabb)
• 120m laza, lassabb levezető kocogás

Ezeket ismételtem egy körön belül 2x.

A bemelegítés 1,6kili lett és kellemes volt, bár a vádlim erősen befeszült egy darabig. A résztávok úgyszintén. Két lazább kör után megint résztávozás, aztán levezető körök. A végén megint kezdtem érezni az achillesemnél, hogy húzódik. Amíg futottam sokkal kevésbé éreztem, mint az edzés végén, amikor hazasétáltam (1km).

Este egy kis jegelés után megint kenegettem. Most egy ilyennel:

Rendbe kell jönnie, mert pénteken sima vagy terepfutást tervezek. A terep lehet, hogy hétvégére marad az erdőben. Akkor úgy is több időm lesz rá. Persze most 1 hétig szabi lesz, mert a jövő heti vizsgákra kell készülni. De ez nem zárja ki az edzéseket.:) Sőt még fel is frissít és hatékonyabb lesz a felkészülés is a vizsgákra.

A pulzusmérőt leteszteltem. Úgy tűnik nem a GPS kavar be neki. Lehet, hogy az elem merül benne vagy a futáskor nem bírja a rázkódást (bringán nem annyira érzékeny erre).

Eddig a héten már 9 kilinél tartok. Ha minden jól megy, akkor a hétvégére meglesz a 15-20 kili szummában. Ezzel nagyon elégedett lennék.

A számoka következők (részletek a szokásos helyen):
Táv: 4,8 km
Idő: 36'19"
Átlag tempó: 7'33" p/km
Átlag sebesség: 7,93 km/h

A szombati 65 km bringát meg sem éreztem.:) Másnap mindenki azt kérdezgette tőlem, hogy van-e izomlázam. Én erre csak azt feleltem, hogy annyira nincs, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy tényleg letekertem-e azt a távot.:) Magam is meglepődtem, hogy meg se kottyant ez a hosszú "túra".:)

Ennek örömére úgy döntöttem, hogy akármilyen késő is lesz hétfőn suli után, de mindenképpen kimegyek futni egyet a pályára. Kellemes, frissítő éjszakai futás lett belőle 16 fokban. Néhány kolléga szintén a sötétben lopakodott. Egyik ráadásul forgalommal szemben, így első találkozáskor meg is lepett (majdnem megijedtem, hogy egy árny fut szembe). Aztán már hozzászoktam, hogy körönként 2x is összefutunk.

Ma zenével mentem. A GPS-es és az MP3 lejátszóval úgy nézhettem ki, mint egy űrturista szakfander nélkül -,de a sötétben úgy sem sok látszódhatott. A zene ütemére sokkal könnyebb volt tartani a tempót, bár az első 2 kör bemelegítésnél elrontottam azzal, hogy túl gyorsan mentem. Emiatt a 3. körben már szúrt az oldalam és kénytelen voltam lassabban kocogni, aztán a kör végén meg is álltam, hogy elmúljon a szúrás.

Ezután már szép egyenletes tempóban futottam le a maradék 2,8 kilit. Azért a lábam nem mozgott úgy, ahogy szerettem volna és a jobb achilles-em is húzodott a végére.

Pulzust megint nem tudtam mérni. Az óra még mindig zizi (az utolsó körben 224 és 236 bpm között mért folyamatosan :)), amikor GPS-el futok. Majd egyszer kipróbálom GPS nélkül is. Bár a Tisza tavi bringaversenyen tök jól mért. Nem értem mi lehet más futás közben...

Mára ennyi elég is volt:
Táv: 4,12 km
Idő: 30'24"
Átlag tempó: 7'22" p/km
Legjobb tempó: 5'40" p/km
Átlag sebesség: 8,13 km/h
Max. sebesség: 10,7 km/h

Klassz kis verseny és gyönyörű táj. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akár csak túrázni egyet.

Az előrejelzéseket figyelgettem már napokkal a verseny előtt és kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha esni fog. Azért mégiscsak 65 km-t kell letekerni és ha még a levegő is lehül, akkor az esőben könnyen lehet belőle egy megfázás. Egy vihar (eső, szél, villámlás, stb.) veszélyeiről nem is beszélve. Szóval lehet, hogy túlparáztam, de vittem meleg ruhát is és eső elleni kabátot. Persze amekkora mákunk volt (és mivel rákészültem), épphogy szükségtelen volt.

Pesten még frankó, napos idő volt. Amint Poroszló közelébe értünk tejfehér párába burkolózott a táj. Kissé megszeppentem ettől.

De ahogy beértünk Tiszafüredre kezdett előbújkálni a napocska, csak kacsintgatott egész délutánig, így kellemesen meleg (kissé párás), esőmentes időnk volt, néhol erősebb széllel. Szóval szinte ideális egy 65 kilis bringaversenyhez.

Aztán gyorsan átvettük a nevezési csomagot, kis sorbaállás a szokásos verseny előtti toi-toi-hoz.:) Majd kényelmesen lepakoltuk a csomagtartóról a bringákat. Ezután már szép lassan melegedni kezdett, így mi ugyanebben az ütemben hámoztuk le a ruharétegeket magunkról.

Kissé ijesztő volt a rengeteg profi bringa és bringás látványa, de voltak jó páran a turista kategóriából is, ami megnyugtatott.:) A 15 km-es túracsapatot előttünk 20 perccel indították, majd mindenki más igyekezett beállni a kordonok közé a rajthoz. Elől az elitek, őket a kevésbé profik, majd a full amatőrők követték. No, én ide próbáltam oldalról besorolni. A rajt kissé szűkös volt, még nem volt ilyenben részem. Óvatos voltam, mert nem akartam elbénázni már indulásnál, hogy összeakadok egy másik bringással és tömegbalesetet okozok.:) Emiatt majdnem fél perccel később indtottam a stoppert is, annyira figyelnem kellett a gyorsabb, illetve a tőlem lassabb bringásokra.

Durva milyen száguldásba kezdtek néhányan. Csak pislogtam. Aztán én is ráéreztem és egészen Poroszlóig (kb. 8 kili) a főúton keményen nyomtam olyan 25 km/h-s átlaggal. Az első 35 km-en egészen 22 km/h-s átlagig tudtam tartani a sebességet. Ezután jött a Kisköre környéki vacak út kb. 3 km hosszan. Ettől eltekintve tökéletes minőségű kerékpárúton lehetett körbetekerni a tavat.

Tök jól éreztem magam.:) Bár voltak olyan helyzetek, amikor már a nevetés kerülgetett. Gyakorlatilag magamon röhögtem, hogy milyen gyengus vagyok egyesekhez képest, akikről nem is gondoltam volna, hogy így tudják nyomni:
 - Tizenéves kiscsákó megelőzött olyan pipaszár lábakkal, mint az alkarom. Legalább 45-ös lábmérettel pingvinben nyomta a pedált.:)))
 - Az indulásnál lefotózott (lásd az albumban) velocipédes lazán elhúzott mellettem, amikor kb. 27km/h-val "téptem".:)))
 - Háziasszonyok bevásárlókosaras városi kerékpárral simán előztek nagytárcsán
 - Féltáv körül a később indított görkorisok kisebb bolya ért utol, akik remek csapatmunkában tolták és a vezető folyamatosan figyelmeztette a csapattársakat az útproblémákra
 - Egy család bringautánfutóval túráztatta a csecsemőjét nem kis tempóban. A kölök kitűnően bírta a strapát és a szülők is jól nyomták. Persze etetés, itatás, pisi-kaki céljából időnként meg kellett állniuk, de vhogy mindig utolértek.:))

3. Intersport Tour de Tisza-tó

A bekészített italból alig fogyott, mert nem volt nagyon meleg és emelkedő sem. A két frissítőnél is csak azért álltam meg, hogy kicsit kíméljem a hátsómat és fotózzak. Ezt menet közben is megtettem 1x, de többször inkább nem kísérleteztem vele, bár nagyon klassz képeket lehetett volna lőni.

30 kili után már nagyon kényelmetlen volt az ülés. Úgy éreztem, hogy gerinc mentén a hátsóm irányából kettéhasadok. Egy idő után már nem törődtem vele és majdnem tökéletes érzéstelenítés lett a vége.:)) Sajnos a reggeli kajálás nem sikerült jól (nem bírtam enni túl sokat) és az útra sem készítettem be még egy müzliszeletet sem, így 40 kili környékén már éreztem, hogy éhes vagyok. Csak a magnéziumos édesítős vízzel tudtam csillapítani, de tudtam, hogy ez kevés és kellett volna vmi táplálóbb.

El is erőtlenedtem az utolsó 20 kilin és örültem, hogy tudtam tartani a 17 km/h-s átlagot. A pulzusom végig rendben volt, ilyen szempontból egyáltalán nem kellett erőlködnöm. Viszont a lábamban már nem volt elég erő a gyorsabb haladáshoz. Igaz, még fájdalmat sem éreztem. Csak 2x volt olyan, mintha már a vádlim, illetve a combizmom görcsbe állna, de egy kis lábnyújtogatással és a magnéziumos vízzel elkerültem.

Az utolsó kilómétereken a jelzőtáblák is sűrűsödtek és már a speaker-t is hallottam messziről. Gondoltam szólok a páromnak, hogy hamarosan beérek, de nem volt kedvem a telefonnal bűvészkedni tekerés közben, és már megállni sem akartam. A célegyenesben keresgéltem az ismerős arcot, de ahogy sejtettem nem volt ott, mert 4 óra körüli időre számított, ahogy én mondtam. Annál viccesebb volt, amikor kiderült, hogy anyósomék és sógórnőmék is kijöttek, de mindenki lemaradt a párom beérkezéséről és az enyémről is.:)))) Túl gyorsak voltunk. :DDD

A végeredmény:
Idő: 3:14:15 (chip-es idő, a saját mérés 3:08:45 lett)
Abszolút helyezés: 614. (729-ből)
Nők abszolút helyezés: 105. (158-ból)
Korcsoportos helyezés: 36. (53-ból)
Átlagsebesség: 20,4 km/h
Max. sebesség: 35,4 km/h
Min. pulzus: 134 bpm
Max. pulzus: 209 bpm (ezt nem hiszem, hogy valós érték...)
Átlag pulzus: 153 bpm
Szint: 97 m

Résztáv adatokból az edzésnaplómban az érdeklődők mazsolázhatnak:)

A verseny végén bevágtam egy vastag hekket jó kis sültkrumplival és 4 palacsintával. Isteni volt.:) Ezután pedig már érdekelt is engem bármi?! Utánunk az vízözön?! :DD