Maraton-i próba

Ha nincs terv, akkor edzés sincs...

Hát ebbe a csapdába ismét beleestem. Kissé elnyújtottam a pihenést. Ez már a 3. hét semmittevés. Na jó, egy kicsit túlzás, mert leporoltam a squash ütőmet és azóta heti 2x1 órára eljárunk a párommal gumilabdát csapkodni. Ennek ellenére kicsit bűntudatom van, hogy már ennyi ideje se torna, se futás. Pedig egész jól ment.

Úgy látszik én is azon "lusta" emberek közé tartozom, akinek kell vmi (legalább rövidtávú) terv, hogy kellően motiválva legyen és ne lustuljon el a rendszertelenségben.:) Mielőtt megint teljes lenne a leállás (vagy az ellenállás), inkább újra belekezdek egy edzésprogramba.

Az elmúlt 4 hétben összesen

• 7 óra alatt 47 km-t futottam
• 4,5 órát tornáztam
• 1 órát jógáztam
• kb. 1,5 kg fogytam (gondolom azért ennyi, mert valszeg egy kis izmot is felszedtem)

A futási tempó trendje:

Végeredmény: Jól érzem magam a bőrömben. :)

Most pihenő jön, vagyis folytatódik a torna és futás, de kicsit lazábban, hogy regenerálódjak is és igazán élvezetes lehessen. Ez 1-2 hétig menne, aztán ismét belecsapok ugyanebbe az edzéstervbe. Remélem még nagyobb fejlődést el tudok érni.:)

A 4 hetes edzésterv utolsó hetéhez érkeztem. Már az első hét után éreztem, hogy ez nagyon bejön. Bár kicsit a ez a "kezdő" szint az én edzettségemnek sok volt. Így könnyített gyakorlatokkal, de a futást tisztességesen a saját tempóban (ügyelve, hogy az intenzíven rég nem használt izületeimet ne vágjam tönkre) végigvittem.

A futásnál használt Nike+ Running alkalmazás néha rendetlenkedett, induláskor mindig küzdöttem a GPS jelért. De ez lehet, hogy csak a telóm gyengesége. Ettől függetlenül időnként kb. 100-200 méterrel elmérte a teljes távot. Ezt azzal kompenzáltam, hogy erre az időre pihenőt tartottam és a végén mérésen kívül lefutottam a differenciát.:)

Az első hét után 3-ról 4 mérföldre emelkedett a heti első futás, hétvégén mindig 3 mérföld volt előírva. A 3. hétre emelték a tétet és már 5 mérföldet (kb. 8 km) kellett futni, ami egész jól sikerült. Bár tartottam tőle, mert 400 m-es pályán elég hosszúnak tűnt a 20 kör. De beosztottam 2 km-es egységekre, így mindig csak 5 kör volt a rövidtávú cél. Apránként szépen meg is lett a 8 km. A pulzus is érdekesen alakult, mert az első 2 km-en 170 körül volt, aztán egészen a végéig 160-nal mentem könnyedén. Persze a tempó még bőven csak egy kényelmes kocogás, de kezdésnek nem is vártam többet. Nem is érdemes. Különben túlerőltetném az izületeim és az izmaimat is. Amiből sérülés lehet és akkor vége a futkározásnak.

Beltérben még mindig nem próbáltam ki, de talán a héten szerdán a 8 km-es futást az Oxygen-ben fogom végigtolni. Kíváncsi vagyok, hogy szuperál majd az alkalmazás beltérben. Majd szombaton lesz egy utolsó tempófutás 3 mérföldre (kb. 4.82 km). Nagyon várom, milyen eredménnyel sikerül zárni ezt a 4 hetet.

Sajnos a legutóbbi hétvége programjai felülírták az előírt edzéseket, de ebből ma már sikerült pótolni a futást (4.9 km). Az elmaradt 45 perc tornát lehet, hogy bebuktam, mert az eheti adag mellé valszeg megterhelő lenne ezt is végigcsinálni. És még maradt egy 15 perces jóga is, ami viszont majd a holnapi 30 perces torna után jó lesz levezetésnek.

Ha vége lesz a 4 hetes edzésnek, akkor kicsit pihenő (nem teljes leállás, csak kevesebb, de rendszeres torna és futás) után valszeg újra belekezdek ugyanebbe a programba. Így szépen láthatom majd a fejlődést hétről hétre. És ezt addig ismételgetem, amíg úgy nem érzem, hogy a "kezdő" szintet már könnyedén végig tudom csinálni. Utána szintet léphetek.:)

Ui.: Az eddig edzések részleteit megtaláljátok az edzésnaplómban (lásd balra fent).

Jó sok idő eltelt az utolsó bejelentkezés óta. Sok minden történt, jó is, rossz is. Punnyadás is volt ezerrel. Meg is lett az eredménye. Plusz kilók és rossz közérzet. Kezdett fájni a derekam is a sok üléstől, a túlórázásoktól pedig kimerültnek éreztem magam és semmihez sem volt igazán kedvem. Persze időközben voltak bringatúrák, de az csak szórakozás volt és semmi edzés az egészség megőrzéséhez.

Kb. mostanra lett elegem ebből. De már tavaly októberben kezdtem egy kicsit lazítani a tempón, majd decemberben elhatároztam, hogy elkezdek újra vitaminozni, a munkaidőt pedig szigorúan 8 órán belül tartom. Az ünnepeket igyekeztem nem végigzabálni és ez a terv egész jól sikerült.

Utána pedig ismét belekezdtünk a párommal a közös sportolásba, amit az Oxygen-ben csináltunk hétvégente. De január 6 óta teljesen rákattantam a Nike Traning Club-ra, ami egy nagyon klassz kis alkalmazás mobilra. Nagyon profin meg van tervezve és kivitelezve. Állati jó a használhatósága.

Egy kész 4 hetes edzéstervet ad különböző edzettségi szintekre. Videó útmutató van minden gyakorlathoz és eddig mindegyiket otthon simán el tudtam végezni egy edzőszőnyeggel, kis kézi súlyzókkal, és egy nagyobbal. Szóval semmi extra nem kellett hozzá (további programoknál azért kellhetnek még eszközök, amire szükség lesz). Persze azért még van helyigénye is, mert bizonyos mozgásformákat 5-6 méteren oda-vissza lehet elvégezni. De ez nem volt akadály. Ja, és ha szeretnéd, az előírt program teljesített lépéseit meg is lehet osztani a Facebook-on.

Jól felépített torna, cardio, aerobic, jógagyakorlatok és nyújtások vannak beépített pihenőfázisokkal. Szóval így lett egy klassz, ingyenes személyi edzőm, aki előre tervez, mindig megmondja mit és hogyan kell csinálni.:) Így sokkal könnyebb, mint elmenni egy edzőterembe és a sok eszköz közül azt sem tudom mivel és hogyan kezdjem.

Az edzésterv része a futás is. Ehhez a Nike+ Running alkalmazást használja a fenti applikáció. Ami külön is működik. Ezt egyenesen imádom, mert annyira kényelmes és gyors a használata. Futás közben megadott távonként bemondja a megtett távot, illetve az eltelt időt és a tempót. Beltérben és kültérben is használható, amit be lehet állítani. A lényeg, hogy a mobil a kezedben legyen, aminek a mozgásával igyekszik mérni a megtett távolságot (be lehet kalibrálni). Beltérben mivel nincs GPS jel, ezért mindenképpen kézben kell tartani, hogy mérjen is vmit. Kültérben a legpontosabban a mobilon bekapcsolt GPS-el méri a megtett távolságot (ha elég erős a jel).

A szabadban már 2x ki is próbáltam, elsőre egész jól mért, csak a GPS jelet a nagy ködben nehezen kapta el. Másodjára már vmi gixer volt, mert 2x400m-et vhogy 2km-nek látott. Itt újraklaibráltam a telefonon és utána már pontosabb volt. Beltérben majd holnap próbálom ki Oxygen-ben, kíváncsi vagyok mi lesz az eredmény.

Minden futás kezdetekor a Facebook-ra is mehet ki üzenet (ehhez persze be kell kapcsolni a netet is a mobilon), hogy elkezdted a futást (én nem használom), illetve beállítható, hogy szurkolók is üzenhetnek, amit a mobilodra megkapsz és elvileg fel is olvas a rendszer. De akár más ismerőssel (bár ez már inkább a Nike rendszerén belül felvett barátok között működik) is lehet így versenyezni és ha jól értettem, akkor küldi folyamatosan egymásnak a másik futó teljesítmény adatait. Nem is muszáj egy helyen lenni.

Az alkalmazás egyetlen hátránya, hogy pulzust nem tudja mérni és semmilyen pulzusmérő övvel nem lehet szinkronizálni, még a Nike saját pulzusmérőjével sem. Ez a funkció nincs beépítve ebbe az alkalmazásba (csak a Nike GPS-es óra + pulzusmérő szenzor párosításból lehet ilyen teljes infóhalmazt kihozni.). De ezt megoldottam külön a legprimkóbb 6000Ft-os pulzusmérővel.:) Ez bőven elég is volt, hiszen futás közben csak párszor ránéztem, hogy a megfelelő tartományban tudom-e tartani a pulzusom.

A futás befejeztével szépen beállítható, hogy éreztem magam, milyen időjárási viszonyok voltak, milyen pályán futottam, és egy bejegyzéssel is kiegészíthetem az edzést. Sőt a Google térképen vissza is nézhetem, hogy merre futottam, az egyes kilométereket milyen tempóban.

Ha az eredményeket meg szeretnéd osztani a Facebook-on vagy a Twitter-en, akkor erre is van lehetőség. Ezt a futás végén, de később bármikor megteheted. Választható, hogy a futási helyszín térképét is megossza vagy csak az általad megadott szöveges üzenetet és az alap futási adatokat (táv, idő, tempó). És még azt is megadhatjuk, hogy kivel futottunk, ha esetleg nem egyedül teljesítettük a távot.

A futás eredményeit interneten (mobilról vagy Wifi-ről) szinkronizálni lehet a a webes felhasználói oldalra és ott szépen minden részletet, térképpel, adatokkal nagyban is újra lehet játszani.

Ha a futás része volt a Nike Traning Club edzés programjának, akkor mobilon belül azzal is lehet szinkronizálni, így az előírt futóedzés eredményei átkerülnek és teljesülhet az aznapra kiírt edzés.:) Egyetlen zavaró dolog, hogy az edzés programban előírt futótávokat mérföldben adja meg a progi, a futásnál viszont már van lehetőség km-ben is mérni a távot.

Végül is nagyon tetszik nekem ez a módszer. Kíváncsian várom a 4. hét végét, hogy addigra milyen edzettségi szintre jutok el a 4 hetes edzés program segítségével.

Ajánlom mindenkinek, legalább kipróbálásra. Nekem nagyon bejött!

Ui.: Az eheti edzések részleteit megtaláljátok az edzésnaplómban.

 Csodás tavaszi hétvégét hozott az ünnep. A hosszú és hajtós munka után éppen időben érkezett. Végre sikerült átadnom magam a pihenésnek és kellőképpen kialudtam magam. Hosszú időt kihagytam a sportolásban. Ez köszönhető annak is, hogy a februári vírus engem is ledöntött a lábamról, majd váratlan munka érkezett, amit csak túlórázással tudtam lelkiismeretesen abszolválni. De mindkettőn túl vagyok.:) Az egészségem rendbe jött, segítségképpen vitaminozok is minden nap, erősebbnek is érzem magam. A sürgős munkahelyi feladataimat is elégedetten zárhattam le, az eredmények önmagukért beszélnek. Ennyi elég is.:)

Mindenesetre örülök, hogy a hosszabb punnyadás ellenére nem szedtem fel kilókat és fizikailag sem tunyultam el túlságosan. Ezt a tegnapi bringatúrán tapasztaltam meg.:) A 15-18 fokban bűn lett volna nem kimozdulni. Leporoltuk a bringákat a párommal, kis olajozás, víz a kulacsba, aztán irány az erdei terep. Kb. 2,5 órát tekertünk. A Péterhalmi erdő volt az első állomás, aztán irány Gyál, ahonnan átgurultunk Vecsésre, a Sim Sity-be. Mi már csak így nevezzük az új részét, ahol tökéletes elrendezésben, pöpec közművesítéssel, aszfalt úttal, hasonló stílusú vadi új házak sorakoznak zsebkendőnyi telkeken. Jól néz ki, de kicsit mű az egész.:) Itt meg is álltunk egy jó kis cukrászdánál, hogy feltöltsük a szénhidrát raktárainkat. Meglepődve láttam, hogy a sütemények egy része a Zila kávéházból származik. De igen jó ötletnek találtam, ha éppen nincs akkora kapacitás, hogy ennyiféle és ilyen minőségű süteményeket készítsenek. De most inkább kipróbáltuk a helyi készítésű franciakrémest. Fincsi volt. :)

Jól bírtam a tekerést és ma még izomlázam sem lett tőle, pedig azért a végére éreztem a combjaimat egy-egy enyhébb emelkedőn is. Amint hazaértem le is dőltem kicsit. Igazán kellemes fáradtság lett úrrá rajtam. Olvasás közben a legjobb elszundítani.:) 2 óráig így is tettem. Fenséges dolog leszállni a robogó "vonatról" és ennyire ellazulni. Meg kell becsülni minden ilyen pillanatot és lehetőséget.

Mára még talán lesz egy úszás is. Abból sem fogok 1,5 óránál kevesebbet nyomni. Aztán otthon megint bealszom.:)

Úszás elmaradt, de másnap helyette elmentünk motorozni (potyautasként) a Gödöllői dombságban...elhagytuk a rendszámot...otthon pedig a mikró adta be a kulcsot...de tojok rá, szép tavaszi nap volt.:)

Még múlt hétvégi történet. Elcsaltam futni a páromat a havas erdőbe.

-3 fok. Kissé már sötétedett is, de az erdőben a fehér hó miatt mintha köztéri lámpákkal világították volna az erdei utakat. Klassz volt dombról le és fel futkározni. Össze is gyűjtöttem 110 m szintkülönbséget.:)

Az volt a gáz, hogy 3,5 kilinél tartottunk, amikor rájöttem, hogy innen még vissza is kell menni vhogy. De akkor 7 kili lenne a vége. Azzal viszont lehet, hogy túlterhelem a lábamat.

Kicsit rövidítettünk a távon, de még így is 6 kili felett lett a vége. Hát ez van. Rá 2 napra éreztem is a sípcsontom melletti izomban a "lázat".:) De nem volt vészes. 4 nap után el is múlt.

A laza hóteperés számokban:
Idő: 50'57"
Táv: 6,2 km
Átlag tempó: 8'12"
Legjobb tempó: 4'52"
Max. sebesség: 13,5 km/h
Átlag sebesség: 7,2 km/h

Most hétvégén (hét közben amúgy is reménytelen) sajna elmarad az ismétlés, mert a sok prüszkölő kolléga és a párom is átadott egy jó kis vírust, amit most igyekszem kiheverni.
Rég voltam beteg, de most akkora dózisban nyomták rám a fertőzés körülöttem, hogy kikerülhetetlen volt.:) No, de legalább kipihenem rendesen a munkát is.:)

Jó egészséget mindenkinek!

Ez egyedül a munkára nem igaz. A sportra annál inkább. Ma először mozogtam kicsit alaposabban, de óvatosságból csak röviddel kezdtem (0,8 bemelegítés, 2,8 km laza futás). Azért kellett ez a csalogató tavaszi 10 fok így januárban.:)

Konkrét versenytervek nincsenek erre az évre. Most csak egyszerűen teljesítménykényszer nélkül élvezni akarom a testmozgást.:) Aztán ha kedvem szottyan megméretni magam és felkészültnek is érzem, akkor benevezek.

Ja, most télen sikerült elkerülnöm, hogy az ünnepek alatt felszedjek 4-5 kilót, mint tavaly.:) Pedig 2009-ben még többet is futottam télen.

Innen kívánok mindazoknak

Kellemes Ünnepeket és Szerencsés Boldog Új évet

akikkel mindezt nem tudtam megtenni személyesen, telefonon, SMS-ben,...

"Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután!
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
békés karácsonyt mindenkinek!"

Október óta teljes a leállás. Azóta csak 2x voltam úszni (az is 1 hónap szünettel), a futást nem erőltettem. Ebben a hideg esős, havas időben nem is bírtam rávenni magam. Így is annyi programot beszerveztem magamnak, hogy alig vártam, hogy aludjak és csak hétvégére jutott némi kikapcsolódás.

Persze a testmozgás hiányát éreztem. A sok számítógép előtt ücsörgés (munkahelyi ártalom) miatt mostanában már kezdtem érezni, hogy a csípő- és térdizületeim berozsdásodtak és néha szó szerint nyikorognak, recsegnek-ropognak.

Így most már itt volt megint az ideje, hogy jól átmozgassam magam. Erre az úszás tűnt a legalkalmasabbnak. A vízben legalább tudom, hogy akár 1-2 órát is képes vagyok úszkálni anélkül, hogy vmelyik izületemet (főleg térd, amit kímélnem kell) túlterhelném. És van természetes hűtőközeg a megfázás veszélye nélkül.

Nos, hát a következőt sikerült összehozni mellúszásban:
Táv: 2,31 km
Idő: 1 óra 25'
Tempó: 36'47" / km
Sebesség: 1,63 km/h

1 hónappal ezelőtt is csobbantam, de arról nem adtam hírt. Az elég lájtos volt.:)

Táv: 1,33 km
Idő: 56'54"
Tempó: 42'46" / km
Sebesség: 1,4 km/h

Még van 2 alkalom a bérletből, azt még karácsonyig le kéne tudni.

Egy kis számtan. Ma ennyit sikerült futni. Kitaláltam, hogy nem csak annyit futok, amennyit egyhuzamban bírok (kb. 4-5 kili), hanem egy rövid szünet (3-10 perc) beiktatása után ismét nekiiramodtam, hogy minél több időt fussak és ne csak a szokásos fél órácskát.

Így lett belőle bruttó kb. 1,5 óra a pihenőkkel együtt. Az igazán kellemes napsütésben klassz volt futni. Rádiót hallgattam közben, de figyelni kellett a pályán, mert fociedzés is volt és néha keresztbe repült a labda a futókörön.:)

4, majd 6 és 8 kilinél tartottam 12, majd 3 és 12 perc pihenőt. Sokkal könnyebb volt utána újra futni. 8 kilinél viszont már a második kör utána éreztem, hogy elkezd kicsit szúrni a sípcsontom, ezért inkább abbahagytam, mielőtt kicsinálom a lábam. A kezemen is az ujjaim kezdtek feldagadni virsliformára. Nem sokat ittam menet közben és gondolom ez ilyen formán jelentkezett (Ezt otthon persze rögtön pótoltam.) és lehet, hogy kicsit túl is terheltem magam, bár nem éreztem semmi különöset.

Futás közben végignézhettem, amint az emberek virágokkal, koszorúkkal megpakolva igyekeznek átverekedni magukat a virágárusokon a szomszédos temető felé vezető úton. A forgalmat és a biztonságot a rendőrök és a polgárőrök felügyelték. A környéken lakók addig békés nyugalmát a házuk előtti placcon keresztbe-kasul parkoló rengeteg autó zavarta meg.

Fura szokás ez az össznépi megemlékezés és a többi ehhez hasonló naptári ünnep is. 

Mai számok:
Táv: 8,8 km
Idő (nettó): 1 óra 02' 32"
Idő (bruttó): 1 óra 32' 30"
Tempó: 7'06" / km

A mai rohangálós nap után az ebéd teljesen elnyomott. Be is aludtam pár órácskára. Utána azért csak elmentünk a párommal futni egyet. Már ránk sötétedett, de a majdnem 14 fok egész kellemes szórakozást ígért.

Ma kicsit jobban is ment, mint tegnap. Felfrissültem.

Termés:
Táv: 4 km
Idő: 28'56"
Tempó: 7'14" / km

Igaz a mondás. Az elmúlt hetek tunyasága miatt tényleg csak a fél egészség maradt. Nagyon elhagytam magam és képtelen voltam kimozdulni sportolni vmit (még a Coca-Cola Női Futógálát is elkummantottam - innen is elnézést kérek Sonytól, hogy nem tartottam be az ígéretemet). 3 hét után ez egy jó kis vesegörcsben és gyomorproblémában meg is mutatkozott. Nem volt kellemes. A testem mindig jelez, ha vmit nem jól csinálok. Bár enélkül is éreztem, de a struccpolitika ide vezet.

Mindenesetre most már rendbe jöttem és végre kimerészkedtem a kissé hideg, de napfényes futópályára. Jól beöltöztem, mert nem akartam megfázni, de a pályához érve a cuccok felét le is dobtam magamról. Kényelmes tempóban futottam és meglepődtem, hogy egész tűrhetően bírom. Élvezetes futás volt (a végén azért volt 1 holtpont). Már nagyon kellett. Persze lassabb voltam, mint amikor formában voltam, de most ez baromira nem érdekelt.:)

Bevezetőnek ennyi volt:
 Táv: 4 km
 Idő: 29'37"
 Tempó: 7'24" / km

Megadtam ma, ami jót tesz mindkettőnek.

1 órát úsztam. Le akartam mérni, mennyit tudok leúszni ennyi idő alatt. 4 hosszal melegítettem, aztán az első 20 után kezdtem érezni, hogy bekapcsolt a robotpilóta. Innen könnyen ment a maradék. Szerencsére kerülgetni sem kellett senkit a sávomban. Nagyon jólesett ez a hosszú menet. A vége 56 hossz lett, ami ~1865 m és a korábbi úszásomhoz képest a tempón is sikerült faragni (38' -> 32'). Kellemesen elfáradtam.

Utána rohantam haza. Rövid 1 órám volt, hogy elkészüljek a délutáni színházra a barátnőkkel. A My Fair Lady musicalt néztük/hallgattuk a Magyar Színházban. Kb. 15 évvel ezelőtt láttam Szegeden, de a mostani felülmúlta nagyságrendekkel. 3 óra móka-kacagás és frenetikus színészi játék. Auksz Éva egy jelenség.

Szép nap volt.

Vasárnap reggel....eső...dilemma...mi a fenébe menjünk, hogy ne ázzunk szét, ne fázzunk meg, de túl se legyünk öltözve. Még az is megfordult a fejünkben a párommal, hogy egyáltalán elmenjünk-e a versenyre...

Azért győzött a "józan ész" és elindultunk.:) Esőben még úgy sem versenyeztem, ki fogom bírni, mert nem vagyok cukorból.

Amikor odaértünk kb. 5 percet dekkoltunk a kocsiban, mert pont erősebben rákezdett az égi áldás. Aztán irány a rajthely. A maratonisták már felsorakoztak, a speakerek nyomták a szokásos lelkesítő dumát, ami mint mindig, most is kiválóan felpörgette a tömeget a megfelelő zenekísérettel. Sok bátor ember. Érthető, hogy a rossz idő ellenére mégis ilyen sokan eljöttek. Hiszen sokan min. 1 évet készültek erre a nagy megmérettetésre és egy kis eső nem lehet már akadály. Arról nem is beszélve, hogy ilyen időben sokkal kellemesebb futni, mint kánikulában.

A 42 kili startja után már csak 15 percünk volt bemelegíteni. Ez meglepően könnyen ment. Azért az indítás előtt pár perccel kicsit betojtam, hogy fogom én ezt végigfutni...több hetes kihagyással a hátam mögött...Aztán a kordonok közé állva hagytam magam felspannoltatni a speakerek és a tömeg által.

A start ellövése után amint kiértem a Hősök teréhez, én hülye, nem a lábam elé néztem, mert muszáj volt a kanyarban álló kamerába integetnem, így az első nagy pocsolyát sikerült elkapnom. A cipőm és a zoknim úszott a vízben...de szerencsére gyorsan átmelegedett a lábam és később már nem is zavart.

Az első kilin azt hittem feladom. Ilyen korán még nem jött holtpont. Egyszerűen azt éreztem, hogy kimegy belőlem minden erő...és ilyen gondolatok jártak a fejemben: minek vagyok én itt? szivatom magam?...esőben?

Totál kivoltam a gondolattól, hogy még 6 kilit le kell futni. Az első fordulónál azért megnyugtató volt, hogy nem a sor végén loholok.:)

3 kilinél megint agyaltam, hogy szégyen - nem szégyen, de lehet, hogy kiszállok. Viszont mindig ott motoszkált a fejemben, hogy ennyire nem lehetek hülye....ha már elkezdtem, akkor be is kell fejezni. Igazából tüdővel és lábbal is bírtam, de agyilag elég hullámzó volt. Aztán a felénél elkezdett vmelyik inam pattogni a térdemnél. Hát itt ütött vissza, hogy nem edzettem. Fájni nem fájt, de féltem, hogy lesérülök, emiatt 2-3x bele kellett sétálnom. Itt már tudtam, hogy a 48 perces időnek lőttek.

Amikor megláttam az 5 kilis táblát, megkönnyebbültem, de később annál keményebb volt, hogy a 6 kili után még 1 volt hátra. Ez még igen messzinek tűnt a városligetben. A körpályás edzések nem segítettek a távolság érzékelésében...

A végén azért próbáltam kicsit odalépni. De mégis a tervekhez és a képességeimhez képest szánalmas időt futottam:). 52:40, 7'30"-as átlag tempóval. Ettől tudok jobbat is...de hát itt látszik, hogy nem készültem fel...még a főpróbám is jobban sikerült.:)

Ennek ellenére örülök,hogy sikerült végigcsinálni.:) A felkészületlenségem ellenére elégedetten távoztunk (a páromnak sokkal jobban sikerült) és a hideg eső elől a kuckónkba siettünk egy jó forró fürdőt venni.:)

De azért félelmetes volt, hogy menet közben miféle gondolatok cikáztak a fejemben:
nem akarok többet futni...ez nem az én sportom....meg maraton...hülye vagyok?..Aztán a párom mondta, hogy ne adjam fel, mert ez most csak a kevés edzés miatt sikerült így. Igaza volt. Most már nem látom iyen borúsan a dolgokat.

A következő esemény a Coca-Cola Női Futógála lesz, 10 kilis távval. Még nem vagyok benne biztos, hogy megyek...az utolsó pillanatban fogom eldönteni, mert 10 kili az ilyen állapotban még szenvedősebb lenne...

Még van 2 hetem. Az utóbbi egyet azzal töltöttem, hogy pihentessem a térdem (1 napig fájt az az ín) és elmúljon az combomból az izomláz is (mert volt az is rendesen). Hétvégén már muszáj lesz tenni is vmit: úszás, futás, squash.

Durva, hogy a rossz idő mennyire befolyásol a sportban (is). De az is gáz, hogy a rossz idővel egyenes arányban nő a munkaórák száma...korábban sötétedik...vagy ezek csak kifogások? Remélem holnap nem találok egyet sem.:)

Egy hét távlatából visszatekintve nem vittem túlzásba a rákészülést a versenyre. Jól rápihentem, az alváshiányt igyekeztem pótolni így melóból is elég korán leléptem a verseny előtti pénteken.

A terv az volt, hogy mocival megyünk majd szombaton a rajtcsomagért, de az őszi szeles, esős idő miatt inkább (mea culpa) az autót választottuk. Hazafelé beugrottunk a Lakásvásárra is csak kíváncsiságból. Hát nem volt nagy a kínálat...viszont hitelt kínáló bank vagy pénzügyi tanácsadó cég annál több volt...

Mivel futással már nem akartam erőltetni a lábam, de átmozgatni kellett volna, így úszás is tervben volt. Az idő viszont elment azzal, hogy kinéztünk a közeli teniszpályára, hogy mennyiért lehet játszani. Hát egy lélek sem volt ott és telefonon sem lehetett elérni senkit. Ez aztán az üzletpolitika...

A nap mélypontja mégis az volt, amikor a front miatt brutál fejfájásom lett. Átmozgatásnak lőttek...megint alvás lett belőle. És kicsit sem izgultam a másnapi verseny miatt. Ilyenkor már minek? :) Úgy sem tudtam volna már semmit se bepótolni. Inkább nyugisan elszunyókáltam. És csak reméltem, hogy nem cseszek ki magammal...

Nagyjából 2 hete nem jelentkeztem. Igazából nem történt semmi különös, csak sokkal elfoglaltabb voltam, mint a nyári időszakban. Most a munkában is bevállaltam több feladatot, amiket kihívás lesz párhuzamosan vinni és teljesíteni. De hát teher alatt nő a pálma.:) Mégis kicsit fárasztóbb (leginkább agyilag) és több időt igényel. Alvásból mínuszos is lettem ez idő alatt.

Közben volt egy Triatlon VB is Budapesten, amit természetesen nem hagytunk ki a párommal, igaz én csak szurkolni és fotózni mentem. Kint volt az egész család is és sok jó ismerőssel is találkoztunk. Az age-group verseny napjára szerencsére egész jó idő lett, így igazán élvezetes volt nézni a világ minden tájáról érkező sportolókat. Kellett ez a magyar triatlon sportnak. Csak kár, hogy az m1-en kívül egyetlen TV csatorna sem tartotta említésre méltónak. Vagyis csak a hozzá kapcsolódó bulvárhírt a megölt külföldi triatlonistáról. Sajnálatos, hogy ez is éppen itt történt, de talán nem ezt kellene nyomatni a híradóban és semmi érdemi beszámoló. No comment...

Egyébként elég fura volt egy ilyen rövid távú versenyen követni az eseményeket. Nem sok idő és lehetőség volt elkapni egy-egy fotóra az ismerős versenyzőket.:) Gyorsan lement az egész verseny, főleg azért is, mert a futáshoz át kellett menni a Lágymányosi hídtól a Roosevelt térre.

Az elmúlt hetekben még vmi nyavalya is kerülgetett, ami múlt héten utol is ért, bár szerencsére csak enyhe nátha és torokfájás formájában. Emiatt amikor éppen lett volna időm futni (és nem szakadt az eső sem), akkor a megfázás miatt nem kockáztattam, hogy komolyabb betegség legyen belőle. A vitaminokat pedig toltam magamba.

Így mérsékelt zsepifogyasztás mellett a céges csapaépítőre még el tudtam menni.:))) Az kihagyhatatlan volt. Lillafüred, Palotaszálló, Bükk, Hámori tó, vízesés, kisvasút, vadaspark, barlang-túra, wellness, kaja, pia, bowling, karaoke, stb. Még a vacak, esős időjárás sem akadályozta a kollégákat, hogy jól érezzük magunkat.:) Igazi kikapcsolódás volt a javából. Az eső és a túra miatt vettem egy klassz túrabakancsot is a Deca-ban, aminek nagy hasznát vettem. Tényleg vízálló.:) És jó meleg. Maradtam volna még pár napig ezen csodálatos helyen.:) Sajna a csapatépítőről már nem értem vissza Kombináték szenzációsan mókás esküvőjére (utólag videón kacarászva nézegettem - főleg az anyakönyvvezető beszólása tetszett: "legfőképp János" :))) ), de azért még előtte összekészítettünk egy kis szeretetcsomagot nekik, amit a párom adott át.

A SPAR minimarcsi 7 km-e azért folyton a fejemben motoszkált. Zavart, hogy nem tudok edzeni...már több, mint 2 hete 0 km, amit futással töltöttem (a busz és vonat utáni futást most nem számolom ide). A Coca-Cola futógála 10 km-es távja is csábító, de még nem mertem nevezni. Azt hiszem előbb meglátom, hogy megy majd a 7 kili. Egyelőre úgy néz ki, hogy a verseny napjáig sem lesz időm futni...esetleg szombaton...de akkor is max. 2-3 kilit fogok...óvatosságból. Esetleg egy úszást is beiktatok.

Vasárnapra elég esős időt jósolnak. Legfeljebb a versenypályán is úszok egyet.:)

A délutáni futás nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. De pár órával később mégis elégedett voltam, mert ha nem is egyben, de lefutottam legalább a versenytáv felét. A tempóra pedig igazán nem panaszkodhatok.:)

Verőfényes napsütés volt elég erős széllel. Nagyon bele is lendültem az elején. Az első 2 kilit jó tempóban futottam, de éreztem, hogy a holtpont nem fog tovább engedni. Egyszerűen inkább megálltam, leültem és pihiztem. Ha kínlódok és nincs benne élvezet, akkor nem csinálom.

4-5 perc múlva már teljesen magamhoz tértem, mintha nem is futottam volna. Ismét nekiduráltam magam a pályának. Hát vhogy a lelkesedés nem tartott sokáig. Csak 4 körig. De ennek ellenére jó érzés volt, mert a héten egyáltalán nem volt időm edzeni. Ezt a lehetőséget pedig kár lett volna kihagyni.

A mai nap számokban:
1. etap:
    Táv: 2 km
    Idő: 13'32"
    Átlag tempó: 6'46" / km
    Legjobb tempó: 5'40" / km
    Min. pulzus: 105 bpm
    Max. pulzus: 178 bpm
    Átlag pulzus: 170 bpm

2. etap:
    Táv: 1,6 km
    Idő: 11'06"
    Átlag tempó: 6'56" / km
    Legjobb tempó: 5'32" / km
    Min. pulzus: 118 bpm
    Max. pulzus: 176 bpm
    Átlag pulzus: 168 bpm

Aztán 4-től este 10-ig kint lógtunk a családdal a Bókay-kertben a Fesztiválon. Ettünk, ittunk, mulattunk.:) Klassz volt.;)

De most már pihenni is kell....holnap munka...brrrrr....

Elég húzós hetem volt. Vhogy az időjárás és a munka, meg a kevés alvás meghozta "gyümölcsét". Írtóra fáradt voltam egész héten. Reggelente úgy vonszoltam magam ki az ágyból, képtelen voltam időre felkelni...munkám is 2x annyi lett, mint az elmúlt hetekben. Ez eléggé szétzilálta a gondolataimat és kissé szét is estem. Egyszerűen kész vagyok attól, amikor csak este 7-8-ra érek haza és még otthon is van tennivaló.

Gyanítottam, hogy valszeg vitaminhiány is lehet a háttérben. Merthogy mostanság nem vittem túlzásba a zöldség, gyümölcs evést. Gyors pótlásképpen beszereztem a szokásos komplex vitaminkészítményemet és 1-2 nap után jobban éreztem magam, bár az ólmos fáradtság nem nagyon akart múlni. Ezt egyelőre betudom annak, amit a vitaminüzletben is mondtak, hogy az elején beindul egy intenzívebb méregtelenítés, ami ezt okozhatja. Hát majd 1 hét múlva remélem sokkal fittebb és frissebb leszek.

Pénteken kinéztem munka után a kerületi Szeptember Fesztivál-ra (a párom már ott volt fotózni az egyik fellépő zenekart), de hogy legyen benne egy kis sport is, felvettem a futócuccot. Csak az időt mértem és úgy mentem, ahogy jólesett. Éreztem,hogy gyorsabb vagyok, mint a pályán szoktam. Ezt utólag alá is támasztotta a térképen lemért táv és az idő aránya. 1,4 kilit sikerült 6 perces tempóval végigfutnom.:) Ez jó kis sikerélmény volt a nap végére, annak ellenére, hogy a táv nem volt észvesztően hosszú.

Pénteken a bringám is megkapta az új gumikat (Continental Sport CONTACT), de csak szombaton volt időm kipróbálni. Akkor is csak annyi időre, hogy kiugrottunk megnézni nappal is a kerületi rendezvényt. Elég nagy tömeg volt. Jó kaja is, bőven. Nehéz volt ellenállni. Nem is sikerült.:) Lecsúszott egy kenyérlángos....kicsivel később egy baconos lepény és egy somlói is. Degeszre ettük magunkat. Aznapra annyi volt a sportolásnak. Az eső is elkapott minket, így amilyen gyorsan csak ment, téptünk hazafelé.

Hja, igen...az új gumiról is akartam írni.:)))

Annyira állat! Nem hittem volna, hogy tényleg ennyit számít, milyen gumi van a bringán. Eszméletlen puhán lehet menni és sokkal könnyebb tekerni. Ugyanazt az izommunkát beletéve, most 5-6 km/h sebességgel gyorsabban lehetett hajtani a bringát. Alapban a 25-27 km/h-t az Üllőin simán toltam. Aztán egy simább szakaszon megpróbáltam jól odanyomni neki. Nem hajtottam ki magam, de meglepődve láttam, hogy kitekertem a 37 km/h-s sebességet. Persze a gagyi mérő biztos csal vmennyit, de a párom órájával már korábban többször összemértem és 1-2 km/h volt csak max. az eltérés. De önmagához viszonyítva szignifikáns különbség a korábbi csőmaxból kipréselt 30,5 km/h-s sebesség és a mostani 37 km/h. És még csak ki sem hajtottam magam. Ezzel brutális tempóban lehet majd repeszteni. Csak kár, hogy lassan már nem lesz rá alkalmas az időjárás, hogy igazán kiélvezzem ezt a sebességnövekedést...

Ma sem lesz nagyon rá időm. Az elmaradt házimunka sajnos megvárt és délelőtt gyorsan letudtam, hogy ez már ne zavarjon. Délutánra/estére viszont lesz egy jó kis családi buli a Bókay-kertben a már említett fesztiválon.:) Addig még talán futok is egy kevest, hogy behozzam a lemaradást....majd meglátjuk...és a Kedves Olvasó is.:)

A szombati futás után teljesen beindultam, mert másnapra meg sem éreztem a 7 km-t. Így vasárnapra ismét egy kombi edzés volt a terv. Ehhez le kellett cserélni a monti pedálját, hogy végre az SPD cipőt is kipróbálhassam.

Hát ez nem volt egyszerű művelet, házilag nem is sikerült, mert nem volt célszerszám. Így a Decathlonba eltekert a párom és pár perc alatt már az új SPD pedál virított rajta (mármint a bringán). Aztán próbálgattam a cipő be/kicsatolását álló helyzetben, hogy ne legyen gond majd ha menet közben lenne erre szükség. Aztán nekiindultunk Gyál felé a szokásos úton. Hát kicsit nehézkes volt eltalálni a klipsszel a pedált. Főleg, hogy a csatlakozó csak az egyik oldalán van és a súlya miatt mindig átfordul alulra. De az első negyedóra után már belejöttem. Persze közben szivattam magam azzal, hogy nem jó pozícióban akartam becsatolni. Aztán magamtól rájöttem, hogy az alsóban a legegyszerűbb. Kicsit hülyének éreztem magam ezután.:)

Egy szakaszon a párom rávett, hogy mutassam meg mit tudok montival: nyomjak egy csőmaxot ameddig csak bírom. Hát megtettem. 2x is.:) Sikerült 30,5 km/h-ás sebességgel tepernem kb. 2-300 méteren keresztül. Húúúú, hát jó érzés volt, de nagyon kifáradtam tőle.:)) Azért utána még mentünk tovább majdnem 20 kilit tekerni.

Az egyik kicsit forgalmasabb úton egy körforgalomnál annyira felhúzott egy autós, hogy nem tudtam visszafogni magam és néhány "kedves" szóval leordítottam a fejét. Fel nem foghatom, hogy néhányan miért veszélyeztetik mások életét. A körforgalomban már időben jeleztem és már kifelé kanyarodtunk, amikor ez az állat nagy lendülettel bevette ugyanazt a kanyart velünk együtt. Nem tudott várni 1 mp-t. Inkább letol az útról. Utálok Pesten bringázni...ezért is jók ezek a külvárosi, agglomerációs utak, mert kisebb a forgalom és kevesebb ilyen őrülttel találkozik az ember. Csak amíg odáig kiér az ember, addig féltheti az életét. Vagy a járdán cikázik és akkor a gyalogosok anyáznak...

De legalább jó sokat mentünk. Íme a bringás útvonal:

Az utolsó 5 kilin már a futáson járt az eszem és megdumáltuk a párommal, hogy amint hazaérünk, megyünk is a pályára körözni egy kicsit.:)

Egész jó volt ennyi "bemelegítés" után kocogni egyet. A párom mondta is, hogy milyen gyorsan futok már, mert alig ért utol. Persze 1 kör előnye volt.:) De ettől függetlenül tényleg jól ment. Meg is dícsért, hogy milyen kitartóan futok, nem sétálok bele. Egész egyenletesen tudtam tartani a pulzusomat és a tempómat. Ennyi bringa és a szombati 7 kili után viszont nem akartam túlzásba vinni. Még éppen nem fájt semmim.

Hazafelé a párom kitalálta, hogy grillezzünk egyet. Ő beszerezte a hozzávalókat, én meg előkészítettem mindent. Nagyon kellemes befejezése volt ez a napnak egy csendes, hűvös estén egy fincsi vacsora mellett.

A mai számok:
Bringa:
    Táv: 27,8 km
    Idő: 1 óra 41'20"
    Max. sebesség: 30,5 km/h
    Átlag pulzus: 146 bpm
    Max. pulzus: 178 bpm
Futás:
    Táv: 2,4 km
    Idő: 16'47"
    Átlag tempó: 6'59" / km
    Legjobb tempó: 6'09" / km
    Min. pulzus: 112 bpm
    Max. pulzus: 181 bpm
    Átlag pulzus: 171 bpm

Végre kipróbáltam a kicserélt Timex órámat. Bár az elején majdnem frászt kaptam, mert nem fogta a pulzus-pánt jelét. Aztán a párom kicsit megigazította az elem csatlakozó pöckeit, így már normálisan érintkezett.

Hja, ma még voltunk egy körre az Aldiban is, mert nagyon olcsón lehetett venni egész jó futócuccokat. Klassz rövid-, hosszúujjú pólók, hosszú nadrágok, futódzsekik, zokni volt a választékban. A mai 17 fokos estében jól is jöttek. Az anyaguk nem túl vastag, de a szél ellen jól véd és nagyon jól elvezeti az izzadtságot. Szóval aki most adja a fejét a rendszeres futásra vagy műveli egy ideje, de szüksége lenne néhány új szerkóra, azoknak nyugodt szívvel ajánlom.

A minap még azon is tépelődtem, hogy vegyek-e országúti bringát vagy maradjak meg a montinál. Egy egész jó használtat találtunk is a párommal 60e Ft-ért, de aztán nagyon nem akaródzott kiadni ennyi pénzt. Inkább vettem egy kétfunkciós SPD pedált a montira. Ezt 9000-ből megúsztam és most már tudom használni a korábban vásárolt SPD-s bringáscipőt. Holnap lesz is egy kör vele, ha sikerül felszerelni a pedált a bicajra. Aztán majd kap a monti egy slick gumit is, így kicsit könnyebb lesz tekerni vele aszfalton (terepre amúgy se szoktam menni). Úgy gondoltam, hogy inkább montival "edzek", mert ezen a súlyos járgányon jól megerősödhetek. Aztán majd jöhet egy versenybringa, amivel úgy tépek mint állat, annyira könnyű lesz tekerni a monti után.:)

Na, de sokat beszéltem tök másról, mint amiről a poszt címe szól.:)
A lényeg, hogy ma az új cuccokkal, a régi-új sportórámmal kimentünk este futni egyet. A reggeli eső már nem látszott a pályán, szél viszont fújt rendesen és csak 16-17 fok volt. Ez igazán kellemes időjárás egy esti futáshoz.

5 kilit akartam futni. Az első 2 kilin a pulzusom átlag 170 lett, aztán egészen a végéig 178-181 között stabilan tartottam. 4 km-nél már éreztem, hogy egész jól menni fog az 5 kili. A lábaim teljesen jól bírták. De az állóképességemen még dolgoznom kell, hogy ne ilyen magas pulzussal fussak és hosszabb távot is bírjak.

Aztán 5 kili felé már jött a szokásos érzés, hogy már csak kevés kell a 6-hoz. Majd akárhogy is de hozzá kellett rakni azt az utolsó kilit is, hiszen ez lesz a távom a SPAR Futófesztiválon is. Tök jó érzés volt, hogy erőlködés nélkül és fájdalommentesen sikerült végigfutnom a távot.

Bár csekély volt a javítás a tavalyi időhöz képest (egy kicsit csalódott is voltam, mert jobbnak éreztem a mostanit), de elég rég futottam ennyit, így elégedett voltam a távval és az idővel. És még ugye van 3 hetem, hogy tovább erősítsek az eredményen.

A mai a következő volt:
Táv: 7 km
Idő: 53'32"
Átlag tempó: 7'38" / km
Legjobb tempó: 5'24" / km
Min. pulzus: 96 bpm
Max. pulzus: 184 bpm
Átlag pulzus: 175 bpm

Táv: 21,7 km
Idő: 1 óra 22'13"
Pulzus: 160 bpm

A minap azon morfondíroztam, hogy szép lenne, ha ez a számok (bringás idők) egy félmaratoni futásom eredményei lennének.:)

De kissé el is vette a kedvem, mert belegondoltam, hogy ha bringával tudom csak ennyi idő alatt ezt a távot teljesíteni, akkor még nagyon messze vagyok attól, hogy a közeljövőben emberi időben lefussam.

Még sok munka vár rám, hogy eddig eljussak. De nem sietek, mert felesleges ezzel stresszelnem magam. Nem kényszerít senki. Majd szépen készülgetek. A cél az, hogy élvezzem a felkészülést és majd magát a teljesítést is. No, persze az egészségmegőrzés a másik cél. Szeretném ezt a sportot (és akár még a bringázást és úszást is) életformaként is fenntartani.

Más:

Ma végre - majdnem 2 hónap után - visszakaptam a Timex szervízből az órámat. A párom ment érte és rögtön kiderült, hogy az állítólag főalkatrész-cserével "megjavított" óra mégsem működik jól. A párom telefonon közvetítette a fejleményeket. A pulzusmérés egyáltalán nem működött. Pedig korábban legalább álló helyzetben mért. Azt hittem eldobom az agyam. Aztán kipróbálták egy másik pulzus-pánttal, de azzal csak 3 mp-ig volt képes a pulzusjeleket fogni. Annyira bepöccentem, hogy az óra cseréjét követeltük vaci újra. Pár perc múlva jött a telefon, hogy kicserélték és működik. 1 év garanciával. Ezek után már csak fogtam a fejemet, hogy minek szivattak ezzel 2 hónapot, amikor rögtön kicserélhették volna...
De minden jó, ha jó a vége. Végül is van egy vaci új órám.:) Csak ki kellett várni.:))
Holnap én is kipróbálom.

Ma még sikerült hivatalosan is elintézni a BSI-nél, hogy a 30 kili helyett a SPAR Minimaratonon, azaz 7 km-en indulhassak szeptember 26-án. Még 1 hónap. Remélem elég lesz ez az idő a felkészülésre. Nem akarok nagyot szakítani, csak kicsivel jobbat futni, mint tavaly.:)

Jól kipihentem magam és egy kis ebédet raktam a bendőmbe. Aztán 1-2 óra múlva kaptam a jó öreg montit és semmi sem tarthatott vissza attól, hogy ma is menjek vele egy kört.

A tegnapi mókának nyomát sem éreztem. Se izomláz, se fáradás. Egész könnyen ment a tekerés is és jó párszor sikerült kiélvezni a sebességet (már amit képes vagyok produkálni egy montin).

Kigurultam egészen Gyálig és ott, 9 kili után álltam csak meg inni egyet. Ez pont fél órás táv volt. Azért a nap bénázása is megvolt, amikor az iváshoz meg akartam állni egy fa árnyékában a susnyás mellett.:) Elvesztettem az egyensúlyomat és sajna nem a szabad lábam irányába. A jobb lábam pedig beakadt a kengyelbe és hiába erőlködtem, hogy még időben kiszedjem. Eldőltem, mint egy krumpliszsák:)) Még szerencse, hogy derékig érő gaz volt a jobb oldalamon és nem egy csalános.:) És az is, hogy senki nem látott. De azért jót röhögtem magamon.:D

Visszafelé még tettem egy ismétlő kört egy szakaszon, hogy meglegyen a 20 kili mára. Közben a maradék vizemet is bekortyoltam. Ezután elédegetten értem haza. Érdekes, hogy a tegnapi 25 fokhoz képest a mai 33 nem is tűnt többnek. Ugyanolyan kellemes volt a tekerés.

Egy adag futáson is gondolkodtam, de most nem akarom kimeríteni magam. Talán este, ha már pihentem is.

Számok:
    Táv: 21,7 km
    Idő: 1 óra 22'13"
    Pulzus: 160 bpm

Ma azt terveztem, hogy megpróbálkozok a korábban emlegetett mini-triatlon távval: 1,5 km úszás - 30 km bringa - 5 km futás.

Szépen össze is készítettem mindent otthon (úszó cucc, bringás ruhák, ital, energiaszelet, futó cucc, stb.), hogy a váltás aránylag gördülékeny legyen. Az uszodához is bringával készültem eljutni. Az uszihoz a bringás cucc alá fel is vettem a fürdőruhát, és azt gondoltam, hogy hazafelé csak annyi időre ugrok fel a lakásba, hogy ledobjam a vizes cuccokat.

El is tekertem a kispesti uszodáig. Jó nagy lendületet lehetett venni a majdnem végig leejtős úton.:) Bírtam is, hogy majdnem 40-el téptem.:)) Persze akkor még abba nem gondoltam bele, hogy visszafele ezt majd meg is kell mászni.:) Közben kaptam egy ironikus megjegyzést a járdán lötyögő srácoktól: "Nézd, Lance Armstrong..." Jót röhögtem ezen.:)

Az uszi mellett elhaladva gyanús volt, hogy senki sincs kint a parkjában. A bejáratnál rendesen le is pattantam a ZÁRVA feliratról. Épp tegnaptól kb. 2 hétig karbantartás miatt bezártak. Pech. Így az úszás elmaradt. Pedig annyira rákészültem, már teljesen beleéltem magam.

Másikat nem akartam keresni, inkább gyorsan hazatekertem, hogy ledobjam a felesleges cuccokat. Ittam gyorsan még vagy fél iter vizet, mert az az emelkedő eléggé megizzasztott. Betáraztam a bringát, aztán hajrá.

Az uszodai táv már önmagában volt 8-9 kili, így már csak 20 körül kellett tekernem. Kimentem a szokásos útra Gyál felé, ahol alig van forgalom és aránylag jó az aszfalt. Volt egy szakasz, ahol enyhe leejtőn még teljes erőből nekinyomtam és 10mp-ig sikerül 37 km/h-val teperni. Kár, hogy ezt csak ilyen rövid ideig bírom.:)

10 km után megálltam inni egyet, aztán irány haza. A combomban már éreztem, hogy mentem. Kíváncsian vártam milyen lesz ezután a futás.

Otthon gyors átöltözés. Lenyomtam egy Giant Bar szelet (ezt először DM-ben láttam, aztán legközelebb Nagyatádon az X-iont standján.:)) felét és leöblítettem. Fogtam a vizes flaskát, bedugtam a fülest zenehallgatáshoz, napszemüveg és indulás. Lefelé a lépcsőn kissé rogyadoztak a lábaim.:)

A pályán az első két körben folyton görcshatáron volt a vádlim, de odafigyelve a tempómra elkerültem a bajt. Aztán már ment minden simán. A 6. körnél azért éreztem, hogy kivett belőlem rendesen a bringázás és nem fog menni az 5 kili. Vagyis inkább nem erőltetem, nehogy baj legyen. A térdközeli combizomban már kezdtem izomláfélét érezni. 3,2 km-nél abba is hagytam és sétáltam még egy kört, aztán haza.

Ezután egy lubickolás a kádban és kiadós vacsi. Jól fogok aludni. Érzem.:)
Remélem nem lesz holnapra izomláz...

Számok:
Bringa:
    Táv: 30 km
    Idő: 1 óra 42'40"
    Pulzus: 165-170 bpm
Futás:
    Idő: 23'43"
    Táv: 3,2 km
    Pulzus: 175-180 bpm

A beígért folytatás...

3:45 Ébresztő. A párom benyomta a reggeli spagetti adagját 3 órával a verseny előtt. Ezután pihizett kb. 5-fél 6-ig. Én nem bírtam már nyugodtan feküdni és elkezdtem összerendezni a cuccokat az induláshoz. Aztán amikor ő is felkelt, meglepődve tapasztaltuk, hogy még hajnalban sincs hideg a tegnapi vihar után. Nagyon párás volt a levegő, simán nem fáztam térdnaciban és ujjatlan polóban. A tavat viszont nem láttuk, pedig a szállásról éppen oda lehet látni. Akkora szürke köd ült rajta, mintha ott sem lett volna. Épp előző este emlegették, hogy csak 2002-ben volt akkora köd a tavon, hogy többen eltévedtek úszás közben. Na, hát ezek szerint a jubileumi IM sem maradhat ki ebből a "jóból".

Végszóra a család is megérkezett a szállásunkhoz és nekiindultunk a felszereléssel a bringadepóhoz és starthoz. Idén nem volt akkora kavarodás s a Toi-toi-hoz sem kellett sorbaállni egyőnknek sem. Szépen megtörtént a bedepózás, majd leszaladtam a partra, hogy a Polythlon-os különítményt lefotózzam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Neporént nem lehett használni. A víz melegebb volt, mint a levegő, így többen inkább a vízben maradtak volna. Vizes testtel fogvacogtató volt - nekik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A víz felett kúszó pára nem sok jóra kecsegtetett. Aggódtam, nehogy bárki is eltévedjen. A startot sajnos most nem sikerült videóra vennem, mert elbénáztam az új géppel, de leglább fotókat csináltam a szószról.:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán jött az ágyúdörrenés és megbolydult a part. Majd a versenyzők pár perc múlva teljesen eltűntek a ködben. Az elsők 25-30 perc múlva meg is érkeztek az első körből. Sokan a part felé is majdnem keresztbe úsztak, de a felügyelő csónakokból síppal próbáltak mindenkit a helyes "útra" terelni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A páromnak a második kör gyorsabbra sikerült és a depózási időn is sokat javított a tavalyihoz képest. Közben a többi IM-jelöltre is lőttem pár képet, mindenki egész összeszedetten jött ki a vízből a 2. kör után.

A bringa kezdete simán ment,a köd kezdett feloszlani az úton. Ekkor már csak a családnak kellett visszamenni a szállásra, hogy összecsomagoljak és segítsenek átvinni a kocsit (nekem még kevés volt a gyakorlóóra ehhez a mutatványhoz) Nagyatádra. Mire mindent összeszedtem majdnem az egész család elaludt a kanapén.:) Nekik is korai volt a kelés, főleg hogy Nagyatádról kellett átjönni 6-ra.

De sietni kellett, mert ahogy számoltam Wicth hamarosan be fog érni az első bringa körről. A végén már rohantam a hűtőtáskával, a mindenes ládikával, stb. hogy időben ott legyünk. Aztán jött a telefon, hogy defektet kapott és kellene majd a nagy pumpa, mert a kicsivel nem tudta eléggé felfújni. Kiderült, hogy pont abban a kereszteződésben (Böhönyénél) kapott defektet, amit autóval is néztünk már. Éppen ott több lépcsőben is fel volt marva az aszfalt minden irányban. Még szerencse, hogy ott volt az egyik frissítőállomás is és tudtak segíteni. Na, mindegy, ez pech volt. Közben Myke-val és Xilvio-val is összefutottunk, érdeklődtem Tepóról. De semmi meglepőt nem hallottam, hiszen ment, mint a nyíl, ahogy sejtettem.:)

A következő körben megint egy malőr történt a részemről, mert nem vettem észre, hogy telefonált és már beért a frissítőhöz, mire észrevettem. Esküszöm kivágom ezt a telcsót a kukába. Annyira halk a csengése, hogy egy kis alapzaj mellett már észre sem venni. A rezgésről nem is beszélve. Szóval onnantól kezdve már parázva nézegettem a telót, hogy hívott-e már. Az utolsó körnél már sikerült videót is készítenem, hiszen akkor már csak a depóba kellett begurulnia és nem kellett frissítés.

A futás előtt kicsit többet időzött a depóban, de tudtam, hogy zuhanyozni fog. Ebben a melegben teljesen érthető is. És persze ahogy mondják: "Egy Ironman-en mindenre van idő!" :) Aztán csak vártunk-vártunk és nem értettük, miért nem jön ki. Egyszer csak látjuk, hogy még visszamegy a brinághoz. Aztán végre kifut. És leadja nekünk a mobilját.:)) Nem akarta a bringán hagyni.:)

A lényeg, hogy felfrissülten ment ki futni. Egész más élmény volt látni a tavalyihoz képest. Annyira megnyugtató látvány volt.:) Már akkor biztosan tudtam, hogy megint végigcsinálja!

Persze arra nem számítottam, hogy egyéb akadályok lesznek. Merthogy menet közben valóban előjött, amitől félt. A futócipő feltöri a lábát. Pedig jól leragasztotta, ahol csak lehet. Nem volt elég. Ez jelentősen belassította, bár nem látszott rajta, hogy tényleg ennyire komoly a dolog. Hősiesen tűrte a kínzást. Fáradás, kiéhezés nem volt porondon, "csak" a cipő törte a lábát. Bár sajnos a bringás cipő is előkészítette a dolgot, mert az is nyomta egy "cseppet". Azóta is többször járt a fejemben, hogy miért nem jutott eszembe, hogy a másik sportcipőért elszaladjak a koleszba. Arra mondta épp pár héttel az IM előtt, hogy tök jó benne futni. De sajnos akkor és ott se nekem, se neki nem jutott eszébe...

Idén sokkal kevesebb gél fogyott és inkább a hűsítésre mentünk rá. Még egy kistörülközőt is bevetettünk, amit jól átitattam hideg vízzel és a nyakába kapta pár körön keresztül. Nagy mák volt, hogy a Polythlon-os csapat kapott áramot a sátrukhoz és ott egész délutánig rá tudtam kötni a hűtőládámat. Így egészen estig állati jó hideg volt benne. Még este 9-kor is tudtam adni Mózesnek egy jó hideg palack ásványvizet.:)

A páromnak meg folyamatosan ment a hideg áldás a fejére minden kör végén. De volt, amikor meg sem állt. Ilyenkor összenevettünk a családdal, hogy Witch megy, mint a gép.:))) Meglepő volt. Kellemes meglepetés.:)

Szinte a futás végéig együtt izgultunk Kombinat párjával és tettük a dolgunkat a frissítőknél. De amikor kicsit nyugodtabb lettem a futást látva, gondoltam megkeresem legalább Tepó vagy Vasapu párját a frisstősávban. Hát nem volt egyszerű.:)) Annyi ember volt ott és olyan nyüzsi.:) Így is csak Vasapunét sikerült levadásznom. Feszülten figyelte a pályát. Pár szót váltottunk és örültem, hogy ilyen jól megy a párjának az első IM-je. Nem is zavartam tovább.:) Aztán párszor láttam is a fiúkat a pályán: Tepó, Vasapu és Ironsün. Utóbbi IM egyszerűen üdítő látvány volt, ahogy minden körben mosolyogva futott be a frissítő irányába.:) Tepó ment, mint a gép és teljesen olyan mozgással, mintha Myke klónja lenne.:) Vasapu pedig minden frissítés után gyorsan visszadugta a fülest és teljes koncetrációban rótta a köröket.:)

Witchnél sajnos az utolsó 4 körnél jött egy kis megzuhanás, amikor azt gondolta, hogy nem érdemes erőlködni, mert széttörte a cipő a lábát és ha ezzel ilyen lassú köröket megy, akkor jó, ha szintidőn belül beér. Nem is értettük a családdal, hogy miket számolgat fejben...próbáltuk meggyőzni, hogy igenis javítani is fog és most már csak 4 köre van, ami hamar lemegy. Nem szabad feladni! Jól átmasszíroztuk a lábait és az agyát is.:))) A következő körben örömmel közöltük vele, hogy gyorsabb kört ment és ha így folytatja, akkor min. 15 percet tud javítani a tavaly idején. Ez talán kicsit feldobta, mert az utolsó előtti körre már frissíteni sem kellett. Aztán az utolsót annyira megtolta, hogy majdnem az lett a leggyorsabb köre az egész futás alatt. Hihetelen akarat és fájdalomtűrés volt benne. A végére a befutónál még egy sprintet is lenyomott, ahogy szokta.:))

Amikor beért csak ezt hajtogattam neki: "Megcsináltad! Megint megcsináltad. 2x Ironman vagy! Érted?! És javítottál is! Nagyon ügyes vagy!" :))) Ezt aznap este elég sokszor sikerült közölnöm vele.:)
A fotó Kombinat keze munkája: Witch célbaérkezés után :)

 

 

 

 

 

 

 

Witch részletes beszámolóját itt olvashatjátok: WITCH 2x IRONMAN

Az ide kapcsolódó fotóalbumot pedig itt nézegethetitek: 

2010.08.14. WITCH (Csörgő Laci) 2x IRONMAN

 

A többi jelenleg már felavatott IM-es kollégáról készült fotókat itt láthatja az olvasó:

2010.08.13. XX. IRONMAN Nyitó ünnepség

2010.08.14. XX. IRONMAN Úszás

2010.08.14. Ironsun (Hans György) IRONMAN

2010.08.14. Vasapu (Ivánkovics Norbert) IRONMAN

2010.08.14. Kombinat (Kovács Jani) 2x IRONMAN

2010.08.14. Szaszit (Szászi Tamás) IRONMAN

2010.08.14. Tepo (Temesi Dániel) IRONMAN

 

Egy klassz összeállítás a versenyről az X-IONT jóvoltából:

Gratulálok minden IM-nek és segítőiknek!

Köszönet a szervezőknek és az ő segítőiknek is!

 Idő hiányában csak most jutottam el az események dokumentálásáig. Megpróbálom a sűrű történéseket itt és most rekonstruálni.:)